hetek óta ide se néztem.

Béla: Szóval valami dísztárgyat akarok venni neki mindenképpen.

Gitta: Vegyél neki könyvet. Az dísztárgy az ő házában.

Béla: Basszus Gitta, néha bunkóbb vagy mint amilyennek tűnsz.

Gitta: Nem is tűnök bunkónak.

Béla: De.

Gitta: Emlékszel mennyit mondogattam mikor járni kezdtünk, hogy a mellkasszőröd formája egy női méhre emlékeztet.

Béla: Igen.

Gitta: Na most, hogy megsűrűsödött már egy szárnyát kitáró turulra emlékeztet.

egy hete minden nap elmondom, hogy holnap legyantázom a bajuszomat de csak nő rendületlenül

Gitta: Mondta a Csaba, hogy sose szokott odamenni a jó nőkhöz a munkahelyén, mert ott az új barátnője, és jól kell viselkednie.

Béla: Én se szoktam odamenni jó nőkhöz.

Gitta: Miért?

Béla: Úgyis arrébb mennek...

itthon vagyok, és tavasz illat van, meg aszály.

ha kurva gyorsan nem esik eső semmi se fog megteremni, és olyan drágák lesznek a zöldségek hogy a skorbut népbetegség lesz.

Szeretném megosztani, hogy a tegnap előtti hwsw ZH során hatalmas jamais vu-m volt. Fél perc után láttam, hogy ez itt a veszett fejsze nyele, utána már csak annyi dolgom volt hogy a kuncogást köhögésnek álcázzam ahogy az abszurdabbnál abszurdabb gondolatok eszembe jutottak. Jósnőképző, gondoltam, mivel pont ugyanannyi esélyem volt megoldani a feladatokat, mint kiolvasni a megoldást egy kristálygömbből (kristálygömböt nem adtak).

Elég zsúfolt hosszú hétvégén vagyunk túl, de sok olyan dolgot elintéztünk ami már régóta esedékes volt.

Pénteken délelőtt Juci néninél voltunk udvart takarítani, változó sikerrel. Juci néni nem igazán kíván együttműködni az udvarát elborító évtizedes szemét és bozótos eltakarításában, amit meg is értek. Nyolcvan évesen ki akar bármiféle változást is?

Délután vettünk abélának néhány ruhát, szezon eleji bevezető áron, nagyon örültem neki,mert bélát vásárolni vinni kb olyan, mint jegesmedvét jótékonysági bálba - nem lehetetlen csak.
Később felvasaltuk az éleket a béla régi számítógépes asztalából átalakított akváriumtartó szekrényre. Elégedett vagyok, a sarkokat leszámítva. Csak egy oldal volt, amit kétszer kellett megcsinálni, de az is azért, mert elbénáztam. Nagyon hangulatos kis szekrényke lett, holott anyagi megfontolásból háromféle bútorlapból van - a teteje fehér, az alap asztalka fenyő színű bútorlap, az szekrényke ajtaja pedig cseresznye színű bútorlap. Tényleg nagyon "proper" ahogy a fiúm mondaná.

Másnap átraktuk az akváriumot az új szekrénykére (asztalkára), enyhe idegösszeomlást kaptam mikor már az összes vödrünkben (2*10 l) a halszállító dobozban (20 l), a kicsi akváriumban (~30 l), és az össszes létező öblös konyhai edényemben víz állt, a szoba minden vízszintes pontján edények álltak és még az előszobába is jutott, és még a nagy akváriumban is maradt úgy tíz centi (~25 liter) + a kavics nagyobbik része, mivel az elejéről kiszedtem egy szatyorba valamennyit, amiről utólag kiderült, hogy lyukas.

A dolog akkor tetőzött ki, mikor a fiúk felemelték az akváriumot, amiben még volt tíz centi víz plusz a kavics nagyja, tehát nyomott vagy negyven kilót, én meg azt rebegtem, hogy "szét fog törni, és mind elázunk!!!". Aztán persze nem tört szét, és onnan kezdve minden gyerekjáték volt, beüzemelni a külső szűrőt, visszaönteni a vizet, elmosni az edényeket, és újra kifogni a halakat a szállítódobozból, akik végre együttműködtek, az egész halhálós procedúra nem tartott tovább tíz percnél.

Úgyhogy végre biztonságos, szép és csöndes megoldás született.

A fiú algaevő reggel óta búvóhelyet épít, amit vehemensen védelmez a garnéláktól, miközben a lány algaevő az üvegre cuppanva nézi.

A fiúm szerint ez a férfisors, amíg a férfi házat épít, addig a nő nem csinál semmit, csak néz.

Anyukám szerint egy kicsit szalajtok, apukám szerint hülye vagyok, a tesóm szerint ciki, a fiúm szerint picit furcsa, a nagymamám szerint meg simán csak neveletlen.

Én meg nem értem az embereket.

Lakótársaim egyetlen szerencséje hogy sokkal jobb önkontrollom és sokkal szerényebb fizikumom van mint Tommy Lynn Sells-nek, ő ugyanis már szétverte volna a fejüket a konyhapulton.

Az Ön által előjegyzett könyv(ek)et megszereztük.

Anya: Én nem vagyok feledékeny, mert eszembe jut minden... csak később!

A fiúm egyébként elment éjjelre dolgozni, hogy legyen pénzünk amit majd megeszünk.

erősen depresszív szakaszban vagyok, semmiféle ambícióm vagy célom nincs. kérdezte az anyám hogy hogy áll a szakdolgozatom, sehogy konkrétan, és egyszerűen nem érdekel hogy befejezem vagy nem. mi lesz ha nem fejezed be kérdi, akkor nem végzel, nem lesz semmi mondtam.

viszont ha végzek, akkor se lesz semmi. nem tudom elképzelni hogy bármi érdekes történne velem az elkövetkező életben amiért érdemes.

Az elbutulás egy magas szintjére léphettem, mert egyszerűen nem tudom felfogni hogy lehetséges hogy a fiúm nyári papucsának a talpa sokkal vastagabb mint az én téli csizmámé.

Előzmény: Béla nagyon szereti a Győri Édes Zabfalatok néven futó termékét, szerintem meg túl cukros és enyhén szólva túl van árazva.

---------

Én: Örülnél, ha sütnék neked zabos sütit?

Béla: Az milyen?

Én: Fahéjasra gondoltam.

Béla: Hát az nagyon jó lenne!

*további örömködés*

Béla: De ezt hogy kell elképzelnem egyébként? Be kell tenni a sütőbe a zabot és meg lesz sütve?

Gitta: Megtudtam hogy kell belerakni az élesztőt. Úgy kell, hogy az ember fúr az ujjával egy lyukat a lisztbe, de úgy, hogy ne érjen az aljáig, és abba rakja az instant élesztőt.

Béla: Biztos valami kibaszott kútfúró írta a receptet.

Gitta: De tudod mit, én két lyukat fogok csinálni. A két lyuk jó. Akkor lehet csinálni double penetration-t. Az jó.

Béla: Ne álmodozz, punci.

Aztán bekapcsoltam a gépet, és néztem egy darabig. Valami nagyon nem volt jó.

-Jézusom, tudom mit felejtettem ki! -csaptam a homlokomra.

-Na mit? - kérdezte abéla óvatosan.

-Nem raktam bele a keverőlapátot!

-Na ez már ijesztő.