Gitta: Megtudtam hogy kell belerakni az élesztőt. Úgy kell, hogy az ember fúr az ujjával egy lyukat a lisztbe, de úgy, hogy ne érjen az aljáig, és abba rakja az instant élesztőt.
Béla: Biztos valami kibaszott kútfúró írta a receptet.
Gitta: De tudod mit, én két lyukat fogok csinálni. A két lyuk jó. Akkor lehet csinálni double penetration-t. Az jó.
Béla: Ne álmodozz, punci.
Aztán bekapcsoltam a gépet, és néztem egy darabig. Valami nagyon nem volt jó.
-Jézusom, tudom mit felejtettem ki! -csaptam a homlokomra.
-Na mit? - kérdezte abéla óvatosan.
-Nem raktam bele a keverőlapátot!
-Na ez már ijesztő.
hóhegyek
-... nem lösz most már se Maláv se BKV... nem baj, majd mögyünk gyalog!
a fiúm meg én ma összeköltözünk és abéla apukája tegnap éjjel-hajnalban új szívet kapott.
Ma is telefonáltam egy idegennel, rémes volt. Az idegen egy HSZI (szolgálat, a faszt), munkatárs volt, nagyon kedves és segítőkés, csak a kérdésemre nem tudott válaszolni, konkrétan arra, hogy mivel elfelejtettem befizetni valami különeljárási díjat (wtf, semmi különeljárást nem igényeltem az előző félévben, vagy nem tudok róla. lehet hogy a logika 3asom volt a különeljárás, ezesetben thx), tudok-e kurzust felvenni. A hölgy arra tippelt hogy tudok, mégpedig tapasztalati tényezők alapján, aka: volt nemrég bent valaki, akinek még májusi tartozása volt, és tudott kurzust felvenni. Megtudtam viszont, hogy az etr-ben levő fizetés otp-n keresztül gombot bárki használhatja online fizetésre, nem csak otp-s ügyfelek. Én használtam is volna, de nem működött (a szolgáltatás nem elérhető), ij. Közben kiderült, hogy a háromjegyű kártyaazonosító számom középső karaktere lekopott, megállapíthatatlan, hogy 3 vagy 8 volt eredetileg.
De mindez semmi, mikor álltam a bank előtt (pénzt kellett befizetnem a számlámra), szóval álltam a bank előtt, és le akartam zárni a biciklit, és akkor leesett, hogy előző nap tönkrement a biciklizáram, a cangát viszont nem hagyhatom a bejárat előtt lezáratlanul, szóval ismét nyeregbe pattantam, és átmentem a legközelebbi kerékpár kereskedő üzletközpontba (k drága befizetés volt), ahol is vettem egy darab zárat 550 forintért, majd kicsivel később visszamentem, hogy segítsenek átváni a kulcsot a zárhoz rögzítő műanyagot, ezután visszatekertem a bankba, és épp az új biciklizárba próbáltam bepasszítani a kulcsot, ami egyszerűen_nem_ment_bele, mikor megjelent, mint derült égből villámcsapás, az egyik legtávolabbi és legkellemetlenebb ismerősöm. Annyira távoli, hogy a nevét se tudjuk, de az egész családnak szokott köszönni, ergo ő ismer minket. A nagyon távoli és kellemetlen ismerőssel (NTKI) általában rövid de felzaklató párbeszédeket folytatok, pl múlt héten boldog új évet kívánt, én pedig viszont. Most a következő történt:
-Szia!
-Hello - mondtam miközben izomerő segítségével próbáltam a kulcsot a zárba tunkolni, és már közel jutottam ahhoz a meggyőződésemhez, hogy selejt. Ez a szar selejt, gondoltam.
- Nem voltál a templomban!
Igen így, minden bevezetés nélkül. Esküszöm egy pillanatra elfelejtettem a zárproblémát.
-Én nem járok a templomba - válaszoltam hűvösen, jelezve hogy a téma nem kellemes számomra.
-Észrevettem, különben ott találkoztunk volna - vágta rá vidoran, én meg arra gondoltam, hogy jézusom, egyáltalán milyen templomról van szó, ebben a k városban amerre nézek mindenhol templomot látok, de azért visszatértem a zárproblémához, méghozzá dupla erővel.
-Csak nyugi - mondta mikor látta hogy közel vagyok a kiboruláshoz - Segítsek?
-Persze -vágtam rá - De ez a kulcs nem ebbe való. De ha bele tudod tenni, nagyon megköszönném.
Odaadtam, beletette, kinyitotta, megköszöntem. Utána udvariatlan módon megszöktem ügyet intézni mielőtt továbbtárgyalhattuk volna a templom témát.
Utána átgurultam bevásárolni, ahol végig fura volt, hogy a listámra (anya írta reggel) olyan dolgok vannak felírva, amik vannak otthon, de nem zavartattam magam túlzottan. Amint fizettem felhívott anyám, amikor ezt az apróságot, mint hogy minek vegyek még fél kiló sajtot, mikor már van otthon kb 30 dkg megosztottam vele, mire leteremtett, hogy nem írt fel sajtot, és biztos egy régi listát vittem el. Később kiderült, hogy tojás se kellett, szóval most van sok tojásunk, de margarin szál se.
Nem melegítettem be rendesen, begörcsölt a mindkét vádlim 15 perc taposógép és 1 km futás után, még 1 km húztam, néztek engem kérdően páran, aztán abbahagytam, teljes csalódottság. Súlyzóztam. Nézelődtem. A kilátás két férfiúra korlátozódott, mindenki más aránytalan/középiskolás/középkorú nem jó testű volt, de a fennmaradó két úriember kárpótolt. Mindig elgondolkodok, hogy ezek a pasik miért hiányoznak az infó szakokról? Ha én lennék Orbán Viktor bevezetném, hogy minden második előadást félmeztelen testépítőnek kellene tartania, olvasni azok is tudnak, diát olvasni azok is tudnak. Nem érti nem baj, én úgyse veszem észre, mivel én se értem, én sem.
Szerdán reggel kilencre megyek fület lyukasztani, utána rögtön edzőterembe, kifutom az adrenalint, az adrenalint a félelem termeli, a félelem, a fájdalomtól való félelmet, azt futom ki, az adrenalint.
Csak egy pillanatig fog iszonyúan fájni.
apám: kint nagyon hideg van, itt bent meg olyan meleg van mint a pokolban
A hétvége legnagyobb pillanata az volt, mikor péntek este öt óra pár perckor a sorban előttünk álló fickó tízezer nyolcszáz forintért vásárolt babaholmit (pelenka, törlőkendő, popsikrém, jana ásványvíz, babapuding, bébiétel stb) rossmannban, majd utána jöttünk mi a fiúmmal, és vettünk egy azaz egy doboz gumit.
Így nem mondtam de voltam szív UH, ilyen jó pasi-orvos volt, túlkoros de sármos, a szerény hájhurkáim közé rejtett hamvas melleim pedig felüdülést jelenthettek az előttem levő túlkoros köldökig lógó szatyrok után mivel feltűnően sokáig vizsgált, de mindent rendben talált, "ezzel a géppel nem látok semmit", furcsa hogy így öröklődik a családban, mondta. A anyám szerint a Kardiológiai Intézet egyik orvosa szerint nem furcsa, elég nagy eséllyel öröklődik, tehát ismét vívódok, hogy melyiknek van igaza. Lényegtelen mondjuk.
Aztán voltam ilyen bonya vizsgán, amin szerencsétlen tételt kaptam itthon gondoltam is, hogy ne az utolsó háromból, aztán azt gondoltam, hogy meg kéne őket tanulni alaposabban, mert most már tuti azokból kapok egyet, csak előtte annyi minden volt itthon (értsd: anyám táppénzen feküdt itthon beazonosíthatatlan eredetű szédüléssel), hogy nem volt túl sok kedvem a dologhoz. Nyalván, ha kudarcoktól rettegő ambiciózus picsa lennék ment volna, de hál' istennek nekem másfajta neurózisok jutottak. 'Álstennek.
Ezen felül az összes hal ami megdögölhetett megdöglött, tehát lassan már egy szál algaevővel és ötven mini garnélával fogok költözni, mindenhonnan döglött halak néznek, a kertet magamban temetőnek becézem, szóval nincs jó kedvem.
Vettem továbbá egy nyolc alkalmas fittness bérletet, mindjárt megyek a második alkalomra, az első után másfél napig nem tudtam rendesen menni, de senki se sajnálgatott meg properly, bár édesanyám megnyomkodta a vállam, az utána már nem is fájt.
Jövő héten megyek még lyukat lövetni a fülembe, a füllyukasztós néni még nem tud róla. Tehát jövő héten talán megyek még lyukat lövetni a fülembe. Tehát jövő héten, ha a füllyukasztós néni is úgy akarja, akkor talán megyek még egy lyukat lövetni a fülembe. Tehát jövő héten ha Isten is úgy akarja, hogy a füllyukasztós néni is akarja, akkor talán megyek még egy lyukat lövetni a fülembe.
Mikor a fiúm tegnap este spontán bejelentette, hogy egyébként fekélyek nőttek a torkában és a szájában, és fáj mindene, és hőemelkedése van, és nagyon fáj, akkor akartam mindenféle bacilusok
De mindjárt ideér, és befektetem az ágyamba, és kényszerítem hogy a sárga-zöld széles spektrumú antibiotikummal kezelt vízben vegzáló halaimat nézegesse, ahol a víz 22 fokos, mert tegnap este elfelejtettem visszadugni a fűtőt.
Halgyilkos vagyok.
Ez a posztot csak egy idézettel tudom kezdeni: Valamiben meg kell halni. Ezt a dédnagyanyám (93) szokta mondogatni, mikor épp felvetjük, hogy orvoshoz kellene mennie, mivel épp lerohad a lába, néha elájul és éjjelente vérzik az orra.
Nos, ha valamiben meg kell halni, akkor a mai nap tökéletes számomra. 3:25-kor ébredtem, majd 5:50-kor a cuccaim végső ellenőrzése során találtam egy 2002-es jubileumi kossuth százast, ekkor már tudtam, hogy a mai napom csak szar lehet, hiszen már minden szerencsémet elhasználtam.
Be is jött, először arra jöttem rá (a buszon), hogy se diák, se személyi se lakcímkártya nincs nálam. Gyors telefon után kiderült, hogy mindhárom otthon van. Nem sokkal később egy bravúros mozdulat után a kossuth százas kiesett a táskám pici oldalsó zsebéből, de egy mórahalmi-fürdőzős bácsi visszaszolgáltatta, ezzel felemésztve a napi szerencseadagom maradékát. Ezúton is köszönöm.
Az örült-büdös sok helyet foglaló néni félúton ült le mellém, attól kezdve az utazás átváltozott tortúrává. A néni random elaludt majd felébredt morgott stb. II-es kórház megállónál felugrott, és mint az őrült öltözni kezdett, mintha le akarna szállni, majd azt mondta, hogy ja még csak itt vagyunk, és visszaült. Hú, mondom.Kérdezte, hogy milyen tudományt tanulok, és mondtam, hogy majd valamikor informatikus leszek. Majd.
Aztán beértem bonya zh-ra, megkaptam, elolvastam, és utána már csak az foglalkoztatott, hogy hány pontot kell szerezni minimum. Szerintem egy hónappal ezelőtt ugyanennyit tudtam volna, csak közben jó pár óra tanulást fektettem a dologba, és most mégis ugyanott tartok, mintha nem csináltam volna semmit. Ezt érdemes lesz észben tartanom a hátralevő egy (kettő...három... négy) félévem során.
gitta: majd úgyis megyünk cipőt venni!
béla: kinek?
gitta: nekem!
béla: most vettünk cipőt...
gitta: de az nem csizma, hanem sportcipő.
béla: akkor azt mondjad. a csizma nem cipő. de csizmát is most vettünk...
gitta: az négy éve volt.
béla: olyan réééég? hogy repül az idő. mintha tegnap lett volna.
gitta üzenete:
bélaisten
Bela üzenete:
igen
mit teremtsek?
gitta üzenete:
puszit
Bela üzenete:
(K)
és lőn vala puszi
Anya: Olyan jóképű altatóorvos volt!
Én: Így ránéztél, és mondtad, hogy ahhhh, repeta is van?
***
Én: Anya, anya, mit csinálsz?
Anya: Tudod, Gitta, azért olyan jó volt, hogy ott feküdtem, és nyugalom volt...
Mesélte abéla, hogy Veszprém-Szeged úton végig egy velem egykorú lány(nő) mellett utazott (felhördültem), és egész úton egy szót se szóltak egymáshoz(megnyugodtam), de Szegeden leszállás előtt a lány odaköszönt neki, hogy "Viszont látásra"! (felröhögtem), hát mi ez már, mondja, biztos nem az ősz szálak miatt a hajamban.
Milyen szálak, azok tincsek, gondolom, de azért azt mondtam, hogy szerintem a szakáll többet öregít, mint a haja, de hiába, biztos látta rajtam hogy.
Kicsivel később megjegyezte, hogy mekkora ősz tincs van már elöl a hajában, ami engem elég váratlanul ért, és csak annyit tudtam mondani, hogy de édes, az már hónapok óta ott van!
Erre olyat mondott a fiúm, hogy hogy akárhányszor találkozunk, neki mindig van x önbizalma, és mire elmegyek már csak x-50 marad. Azt nem tudom, hogy az 50 honnan jött, vagy arányaiban hogy viszonyul x-hez, de sztem abéla se. 50 ezek szerint nagy számnak tűnik a jogászoknál. ezt érdemes megjegyeznem, hátha egyszer az életben ügyvéddel kell alkudoznom, és akkor majd bevághatom, hogy a per tárgyának értékének 1/ÖTVENED részéért vállalja az ügyet. A fiúm szerint az ügyvédek/jogászok/ügyészek nem teljesen hülyék a reálos dolgokhoz. Szerintem se teljesen, csak majdnem teljesen.
Azt se kérdeztem, hogy az önbizalma visszatöltődik-e akkor, mikor nincs a közelemben de szerintem igen, mivel elég gyakran jön olyan elbeszélésekkel, hogy ült a buszon és mellé/vele szembe ült egy dugni való tök jó csaj, és végig vele szemezett. Ilyenkor persze sose mondom, hogy biztos az ősz haját nézte, tehát végeredményben egy arany jó lélek vagyok.
Egyébként meg hogy rólam is legyen szó, voltam tegnap programozós-állásos tesztíráson, és mivel utoljára alkfejl. órán előző félévben láttam java-sql kódot (c# rulz), úgy is sikerült. Tehát már voltam egy olyan tesztíráson, ahol csak az iq tesztet és az általánosan művelős(helyesírás) részt tudtam normálisan kitölteni. ezzel bekerültem a tipikus végzős programozó körbe: okos, de nem tud szart se.
Ezúton jelzem, hogy az adatbázis-kezelőt az imént látott módon kell leírni, mert háromszoros szóösszetétel. Ugye??
fail.
gitta: épp most tettem boldoggá magam.
abéla: és milyen eszközt használtál?
gitta: túrórudit.
Mi a fasz van mondogatom folyamatosan tegnap óta, és az emberelviselési hajlandóságom a nulla felé tendál.
Puncis bekezdés jön: Elmentem tegnap egy BEZÁR A BOLT MINDEN 1000 Ft kiárusításra, reggel nyolc órakor "indultam", és fél ötre értem oda, naná hogy üres volt az üzlet. Azért elhoztam egy futós pulcsit, egy futós háromnegyedes nacit, meg egy futós combközepes nacit, mi lett volna, ha nyitásra megyek? Wtf, nincsen pénzem, de a nem létező futáshoz már fel tudok öltözni. WTF, mi az isten.
Nagyon jó, nagyon jó, mondta a fiúm ez nem drága.
Puncis bekezdés vége.
A hangulatomon nem javít, hogy ettem egy fél konzerv májkrémet, és most tele van az állam pici, irritáló-viszkető-fájó kiütésekkel. Hiába na, aki hülye szenvedjen.
Én meg
gitta üzenete:
http://www.youtube.com/watch?v=4dFadDx_u2U
ennek ilyen tangós alapot adtak?
nézd meg!
Bela üzenete:
igen
ez tangó
gitta üzenete:
jajj de jó
*okos gitta*
Bela üzenete:
felismerted hogy nem keringő
nem foxtrott
nem samba
nem chachacha
....
gitta üzenete:
vagy swing
Bela üzenete:
persze
mindjárt swing
swinegerzős punci
Úgy érzem magam mint amikor mindig iszonyatosan be szoktam rúgni egyedül és hajnalig. Nem komoly, csak megroggyantam. Úgy szívnék valamit.
Egyszer ült mellettem egy szociológus hallgató a buszon, én meg beleolvastam a könyvébe. Épp arról tanult, hogy a különböző társadalmi osztályokban hogy ítélik meg a cigarettázást - alkoholfogyasztást - drogozást.
Persze most már nincs kedvem leírni, de érdekes. A legérdekesebb, hogy tényleg.
Anita: Mi ez?!
én: Magas hőmérsékleten szárított kukac a halaknak.
Anita: Élő???
Nevettél, kérdeztem a fiúmtól mikor megmutatta ezt a szösszenetet amit tegnap hoztam össze, de ő csak diplomatikusan annyit válaszolt, hogy: Fogtam a fejem. Én majdnem bepisiltem a röhögéstől. Duplán szar volt, mondta később, mert még végig is kellett hallgatnom a hangposta regisztrációs faszságot. Kíváncsi voltam ki az az elmebeteg, aki hangposta üzenetet hagy. Erre te voltál.
Ma már bátrabb volt, tehát megbeszéltük, hogy lehet, hogy mégse volt okos dolog a nők szavazati joga, de az enyém egészen biztosan nem.
Kérdeztem is tőle, hogy gondolt-e már a kapcsolatunk alatt (már majdnem négy év, szúrta közbe), hogy jobb lenne-e, ha kicsivel átlagosabb személyiségem lenne. Zavaróan hosszú szünet után kelletlenül annyit mondott, hogy ritkán.
Akkor ez most igen vagy nem?
Life is is a sexually transmitted disease and there is a 100% death rate.
Working ourselves to death is the only socially acceptable form of suicide.
I'm so fat because I consume too much OData with Silverlight.
-Ideges vagyok - jelentette ki abéla, miközben a második záróvizsga eredményének kihirdetésére vártunk.
-Biztos sikerült - próbáltam kedveskedni. Minden száz évben egyszer, bezzeg most se értékelte.
-Honnan tudod? Nem is voltál ott, nem is tudsz semmit se! Azt se tudod hogy ment!
- Jó - mondtam, mivel láttam hogy ez az út nem használ. Biztos tömény őszinteségre vágyik, gondoltam. - Akkor majd elmész UV-ni.
-Baszd meg! -kiáltotta - Soha többé nem jöhetsz velem!
Hála az égnek ebben a percben behívták.
***
-Hogy tetszik a páncélmelltartóm? - kérdeztem a kihalt jogi egyetem egyik folyosóján (mind ugyanolyan) hiába próbálta megmarkolni a bal mellem egy padon ülve.
-WTF - kommentálta, is ismét letesztelte a szivacs vastagságát. Szerencsére elég nagy lehet a melltartó felezési ideje, mert nem lett vékonyabb, így ismét nem éreztem semmit. Őrült elégedettséggel néztem rá.
-Beépített légzsák - mormolta a fiúm, és szinte láttam ahogy mozgásba lendülnek az agykerekei - A te oldaladon már nem is kellene légzsák az autóba.
A mellkasát kinyomva egy picit előredől, majd gyorsabban vissza.
-Ennyi volt egy frontális ütközés - jelenti ki a mell(tartómat)emet nézve.
***
Bizonyítsuk be, hogy a 2/3 SAT (kielégíthetőségi probléma) NP-nehéz (nincs rá gyors algoritmus). Már akkor is röhögtem, hogy mi az már hogy 2/3 részt kielégíthető. Meglehetősen kielégíthető, de egy picit nem. Mint valami elcseszett aktus, az ember majdnem kielégül, csak aztán az utolsó pillanatban mégse.
Tisztára mintha rólam szólna.
én, telefonon: - ... és voltam anyánál a suliban festős-kézműves délután volt. Tök jó volt, megmutattam hogyan kell temperával festeni meg meséltem a gyerekeknek Yves Kleinről.
Béla: Kiről?
én: Tudod, az Yves Kleinről. Tudod, a művész, aki leugrott egy falról és lefényképeztette magát miközben zuhant.
Béla: Ja igen. De ugye nem a gyerekeknek?
én: De igen! Képzeld tetszett nekik! Onnan jött, hogy volt egy fiú, aki egységesen feketére befestett mindent, és akkor meséltem nekik az International Klein Blue -ról, és elneveztük a feketéjét Ádám feketének vagy hasonló. Azt persze kihagytam, mikor meztelen nőket festett be kékre, aztán végighempergette őket papíron.
Béla: Még jó...
én: És persze meséltem nekik, hogy van egy festménye, amin semmi más nincs, csak befestette a vásznat egységes kékre, mire az egyik srác megkérdezte, hogy az mire jó?
Béla: Teljesen igaza van.
én: Meg meséltem, hogy leugrott egy fal tetejéről arccal előre, hogy lefényképeztesse ahogy zuhan (lebeg)a semmiben, mire az egyik kislány teljesen ártatlanul megkérdezte, hogy "és meghalt?" Szóval az iskolában mindig az érdekes dolgok maradtak ki, én meg úgy gondoltam hogy ezt pótolom.
*horkantás*
Béla: Anyukád nem fog hívni többet.
én (anyukámnak): Anyaa! A béla azt mondja, hogy nem fogsz hívni többet mert ciki voltam!
Anya: Már most se hívtalak.
Ma hajnalban 5:55 perckor.
-Jó napot! Egy diákjegyet kérnék Bajára!
A buszsofőr a ketyeréje fölé hajolt, majd visszanézett
-Baján vagyunk.
-Ja, akkor egy diákjegyet kérnék Szegedre.
Ettem! Van agyműködésem!
Megvan a szívUH időpont, 2012.01.03.
Ezek után mondja valaki, hogy cinizmus nélkül is ki lehet bírni anélkül, hogy megőrülnénk.
-Béla Isten?
-Igen, pun... édi?
Most épp három dolgot csinálnék egyszerre, de inkább csak ülök, és mozgatom az egeret.
Nem is ezt akartam írni, de az eredeti témát inkább hagyjuk. Túl gusztustalan.
Végy egy törött görgős egeret, egy adag gazdasági válságot, egy negyed tubus pillanatragasztót, és a kézügyesség teljes hiányát. Végy egy (a barátnődtől ha férfi vagy) szemöldökcsipeszt, egy körömreszelőt és egy grafitceruzát. Végy egy mini csavarhúzó készletet, azt, amit a rendszergazdák a párnájuk alá csúsztatnak éjszaka.
Végy egy adag elhatározást csöppnyi kíváncsisággal, majd keress egy asztalt, és hozzá illő széket.
Ülje le a székre, az asztallal szemben, majd fordítsd fel az egeret, és a nem-beleillő-de-másmilyen-nincs csavarhúzóval szenvedd ki a mini csavart. Feszegesd le az aljává változott tetejét, és figyelj, hogy mi esik ki. Próbáld megjegyezni a sorrendet - ez az összeszerelés szempontjából lenne fontos. Amennyiben nem sikerült: ess kétségbe, majd jöjj rá, hogy aki véletlenül megjegyezte, az úgyis elfelejti. Folytasd a folyamatot.
Amennyiben túljutottál az első két akadályon, vedd szemügyre a csálé görgőt. Természetesen azonnal látod a hiba okát: a görgő ferde. A miértre nem találod a választ, hiszen szemmel láthatóan letört az egyik oldalsó támasztéka, beletört egy műanyag fekete kerekbe, ami a görgetést, mint mechanikai ingert adja tovább. Amennyiben átlagos intelligenciájú ember vagy, azonnal fogd meg a grafitceruzát, és pöcköld ki a kis fehér műanyagvéget a fekete kerékből. Amennyiben átlagos intelligenciájú embernek gondolod magad, akkor hozzám hasonlóan tölts el negyed órát azzal, hogy a láthatóan nem összeérő részeket próbálod összenyomni. Megjegyzem, ez a tizenöt percnyi rövidzárlat tehet arról, hogy bukdácsolok az egyetemen (és még hogy). Tizenöt perc múlva tehát bevillan az ISTENI SZIKRA, megtalálod a megoldást. Mivel túl pici ahhoz, hogy a hurka-ujjaiddal megfoghasd, használd a szemöldökcsipeszt. Miután kellően megcsodáltad magad ezért a bravúros ötletért - tedd le, és fogd meg a pillanatragasztót. Kezdd el nyomni, majd erősebben, majd még erősebben. Majd szurkáld meg a teljesen beszáradt végét a mini csavarhúzóval. Ezután vedd észre, hogy a tubus a közepén ki van vágva, tehát töröld le a ragasztót a kezedről. Fénymásolópapírral, mivel zsepid nincs.
Ezután vedd csipeszbe a műanyagpöcköt, is e megfelelő végét nyomd bele a kibuggyant ragasztóba, majd illeszd a görgőhöz a megfelelő helyre. Nyomjad. Mivel a csipeszt nem erre találták ki, illetve a tompa ujjaid nem engedelmeskednek kiforrott akaratodnak állandóan el fog mozdulni. Minden úszik a ragasztóban. Tedd félre a csipeszt, és illeszd oda kézzel. Ettől persze ragasztós leszel, de sebaj. Fogd meg a csipeszt, és nyomjad. Természetesen elmozdul, de ettől még észreveszed, hogy a csipesz és a műanyagpöcök összeragadt, miközben a két műanyag mintha taszítaná egymást. A másik kezeddel tépd le a műanyagot a csipeszről, majd töröld le a ragasztót. Tedd le a csipeszt - persze nem tudod, már hozzákötött a kezedhez.
Miután lefeszítetted a csipeszt, törölj meg mindent. Óvatosan fogd meg a körömreszelőt, és reszeld le a félig megkötött ragasztót a műanyagokról. Gondold azt, hogy így legalább érdesebb lesz a felület, és jobban rátapad a ragasztó. Aztán bizonytalankodjál, hogy ez vajon hülyeség, vagy értelmes gondolat. Tedd félre az egészet inkább.
Ezúttal kézzel nyomd bele a ragasztóba a mini pöcköt, majd illeszt a megfelelő részhez. Érzéketlen kolbász-ujjaiddal persze nem fog menni, a ragasztó félig megköt. Ekkor végy friss ragasztót, és próbáld újra. Mikor sikerül (NEM BAJ HA FERDE, vigasztalod magad), tedd félre. Várj két percet. Végül is PILLANATragasztó nem pedig PERCragasztó. Tedd a helyére. Dugd be a félkész egeret. Örülj mikor működik, és ne ess kétségbe, mikor a nem-megkötött ragasztó elenged. Ismételd meg az előző lépést, ám most hagyd állni egy órát.
Kezd el összeszerelni. Természetesen mostanra elfelejtetted, hogy mi hol volt. Az egész szerkezet kibontott konzervre emlékeztet: a tartalma kibontás után csak eggyel nagyobb üvegbe fér bele. Negyed óra szenvedés után észreveszed, hogy az alján pici fekete pöckök mutatják, hogy a lapkának hol a helye, a vezetékek pedig meg vannak törve. Ragd össze a belsejét. Kezdd el rátenni a tetejét, és ügyesen törj le egy tartópöcköt. Úgy érzed mindegy, pattints mindent a helyére, aztán örülj a fejednek.
Azonban mivel tökéletes munkát akarsz végezni (wtf...), szedd szét megint azzal az elhatározással, hogy most aztán visszaragasztod a letört tartófület is.
Ragaszd vissza minden probléma nélkül. Elvégre az összes ragasztós hibát elkövetted korábban, ahhoz meg hülye vagy, hogy újakat találj ki. Hagyd állni.
Fél óra múlva kezdd el összeszerelni újra. Természetesen az első percben letöröd a frissen felragasztott pöcköt. Ezúttal tedd félre, majd probléma nélkül pattintsd a helyére a tetőt. Fordítsd meg, és egy pillanat alatt csavard be a mini csavart.
Dugd be, használd.
