A tegnapi hidegfronttól teljesen megbuggyant a macska, egész nap dörgölődzött és nyávogott, de ahogy valaki nyúlt volna felé, hogy megsimogassa odakapott, és arrébb ugrott, ugyanazzal a lendülettel megfordult, és kezdett megint hízelegni. Még Anita is megmondta, hogy tiszta hülye a Cici.

 Ma egész jó formát hoz, egy terítőn alszik, amin nem lenne szabad (kit érdekel?), ha valaki kimegy megnézi, hogy mit csinál, és amennyiben szimpatikusnak tűnik, odamegy dörgölődzni, és engedi, hogy megsimogassák.

Le is vontam a konklúziót, a macska frontérzékeny.

 Ma összepakoltam az őszi ruháimat és a könyveket, amiket a Béla vasárnap átköltöztet Makóra. Minél jobban közeledik az összeköltözés időpontja annál jobban parázok, de annál jobban várom is.

Lemostam a biciklit is, végrevégre. Kiderült, hogy annyira lapos a kerék, hogy tolni se érdemes, a jelenlegi terv szerint szombaton a Bélával elvisszük a szerelőkhöz.

A tyúk haza lett paterolva, már a szomszéd is röhögött azon, hogy mit gondolhatnak az emberek, hogy miért visz el innen minden nap egy tyúkot. Egyébként kerítést javít, ebben odáig jutott, hogy lebontotta, és most a kis lyuk helyett zéró kerítésünk van.

Locsoltam is ma, állítólag béna vagyok, de nem adom fel (énekelve és nevetve halok meg).

Bécivel minden oké, bár kicsit türelmetlenebb vagyok, amit nyálas hangok kiadásával kompenzálok. Elszoktunk már a távolságtól, hiányzik a testi kommunikáció.

Csinálgatom a szar kijegyzetelését a tannenbaum könyvből, az első pár tétel ki van dolgozva, már csak két milló hatszázötvenezer-négyszázhuszonnégy van hátra. 

A tyúk, az bizony le lesz vágva, úgy összeszarta a biciklimet, hogy már ki se látszódik a fekete-vörös terepminta, kell annak a dögnek a kormányon aludnia már harmadik napja. Meg különben is, mi a fenének szarik alvás közben?

Ingerültségem kiváltó oka az, hogy reggel óta megállíthatatlanul ömlik belőlem a takony allergia címen, és irritált a torkom meg eldugult a jobb fülem, helló augusztus.

Meghalt a szemben lakó öregasszony, aki mindig kiállt az utcára kiabálni ha valami problémája volt valakivel, lehordta a kutyásokat, a kukásokat, a részegeket és mindenkit, aki arra járt. Nagyon mellbecsapott a hír, pedig a köszönésen kívül soha egy szót nem beszéltünk, csak hát itt lakott már akkor is, mikor ide költöztünk, és az életünk egyik meghatározó pontja volt a kora reggeli és kora délutáni kiabálásával. 

Fura lesz csöndben élni.

Mondta egyébként anya, hogy biztos nem halt meg, mert pár napja látta, hát mondtam neki, hogy az emberek általában elég gyorsan meghalnak, egy pillanat műve az egész. Az egyik percben él, aztán a következőben, hopp, már nem is.

Ma majdnem megfojtottam egy kutyát, de aztán mégse, összeszedtem két láda lehullot kukacos almát, pakoltam, megcsináltam a húst a töltött paprikához, megcsináltam a rántást, felöntöttem paradicsommal, utána hagytam, hogy anya békében égesse oda. Néztem tv-t és összepakoltam  és írtam egy emailt, és megcsodáltam a tyúkot, aki tegnap a biciklim kormányán aludt. Hámoztam almát és szilvát a komposzthoz, elpakoltam a tegnap kifőzött szilvalekvárt és szilvabefőttet.

Meghallgattuk a Quasimodo a kasszás és a Quasimodo a miniszterelnökjelölt c. kabarékat, és sírtunk a röhögéstől, meg lerágtam a körmöm három ujjamról, természetesen nem idegi alapon.

Szóval don't worry, make war.

Tiszta ideg vagyok (én nem a meleg miatt izzadok), kb két órája mondtam el az apámnak, hogy összeköltöznék a fiúmmal, akivel másfél éve járok és akinek van saját keresete (több mint az apámnak), annyit mondott, hogy szerinte meg az egyetem az első, mondtam, hogy szerintem is, de addigra már vörös volt a feje, és azt mondta, hogy AZT CSINÁLSZ AMIT AKARSZ, beült a kocsiba, és elment a kocsmá(i)ba, csak úgy visított a motor.

Aztán hazajött egy óra múlva, hozott palackos bort, egy szót se szólt senkihez, nem csinál semmit, csak folyamatosan iszik.

Remélem arra gyúr, hogy alkoholos befolyásoltság alatt kinyír minket, úgy kevesebbet kap, nekünk meg minden problémánk megoldódna.

Kezdjük azzal, hogy sose tanultam zenélni, anti-muzikális alkat vagyok, a ritmusérzékem nulla, annyira hogy szánakozó kifejezést csal az olyan emberek arcára, akik rajtam akarják bebizonyítani, hogy de igenis, minden embernek van ritmusérzéke. Biztos nekem is volt, csak elhagytam, más ésszerű magyarázatom nincs. 

A hallásom is nulla, a boci-boci tarka dallamát már nem tudom megjegyezni, pedig állítólag az a dallamok legalja.

Ettől függetlenül imádom a zenét, ha hangszert látok, akkor nekem azt ki kell próbálnom - nem félek, hogy felsülök, mert előre tudom, hogy annyira tehetségtelen vagyok, hogy senki se nevet majd, hogy milyen béna ez az arc, mert a döbbenettől (hát ilyen is létezik, hogy tudott eddig életben maradni) szóhoz se jutnak majd, illetve megkérnek, hogy hagyjam abba, mert szörnyű. 

Szóval van itt alul a zongora widget, ráhúzod az egered egy billentyű képére, mire lejátssza a hozzá tartozó hangot. Szórakoztam vele, szokás szerint nagyon élveztem. Anya előttem állt, de nem látta, hogy mit csinálok. Egyszer csak bátortalanul megkérdezi: 

- Ez Bartók?

- Nem Anya, ezt én csinálom az egérrel.

Odajött, megnézte.

Na most ez vagy Bartókot minősíti (le), vagy engem (fel).

Mindig is tudtam, hogy annyira tehetséges  vagyok, hogy az már szörnyűnek tűnik.

Tegnap óta van egy tyúkunk, a szomszédból jött át. Én az ő helyében nagyon boldog lennék, tegnap szotyit adtak neki enni, ma uborkát kapott, betömte mind a kettőt. Mellesleg ezerkétszáz négyzetméteren kóvályoghat szabadon, a kert tele van árnyékot adó fákkal, néhányon még gyümölcs is van. Reggel a kisokos felfedezett egy darab meggyet egy kicsike meggyfa lelógó ágán, így ért az öröm, hogy láthattam két lábon meggy után ugráló tyúkot. Elérte, megette, boldog volt.  A nap további részét egy akácfa árnyékában töltötte. Tiszta tyúkmennyország feeling.

Nekünk nem annyira mennyország, mivel hálás állatot fogtunk ki, lelkesen adogatja vissza a neki szánt élelmet a másik végén, parasztosan: alig győzzük söpörni a tyúkszart a járdáról.

A tyúk nem lehet valami okos állat, ugyanis már nem emlékszik rá, hogy merről jött, így visszamenni se tud. Pedig az akácfa, ami alatt üldögél nincs egy méterre a kerítésen levő egyetlen lyuktól, ahol szegény pára átbújt hozzánk. Már többször elsétált a lyuk előtt, párszor átnézett, és meg is állt gondolkodni, de végül mindig maradt.

Azt mondta tegnap az anyám, hogy erre az évre vége a sárgabarackozásnak, ami még a fán van, az ott fog megrohadni, ámen.

Kínáltak jövő tavaszra egy foxi kiskutyát, nem tudom. Egy foxi sokat ás, egy foxi önálló, egy foxi nem viselné el, hogy a kandúr kiskirályoskodik felette.  Ezzel szemben egy foxi önálló, bátor, játékos, neszes, okos, szívós.

Nem tudom mi legyen, anya talán hajlandó lenne, de a többiek tuti nem. Anyának abban is igaza van, hogy ha én nem vagyok itt senki se foglalkozik vele, márpedig én elég keveset vagyok itt.

Úgyhogy inkább a józan észre hallgatok, és nem lesz kutyánk továbbra se.

Anyával ma befőztünk két ládányi barackot lekvárnak, meg két vödörnyi befőttet, most épp azon versengünk, hogy a ki a büdösebb. Én nyerek (mondjuk én daráltam át a lekvárnak valót is.

Akárhányszor kiteregettünk beborult és dörögni kezdett, ahogy behoztuk a ruhát, és kiteregettük a házban kint kisütött a nap.

A fiúmnak érzéstelenítés nélkül gyökértömték a fogát, aztán érzéstelenítve kíhúztak egy másikat. Az előbb hívott, de nem tudtunk sokat beszélni, nem értettem mit mond, azon kívül hogy fáj, meg hogy majd hív. Várom.

Mikor hazajöttem azzal fogadtak, hogy nézzem meg a számítógépet, mert egyszer internetezés közben kiírta (mi írta ki? nem tudom... ablak...), hogy a számítógép vírussal fertőzött és azonnal töltse le az antivirus defenser 2009 pro anyámkínját, amit azóta nem lehet kikapcsolni és állandóan kiír valamit angolul. El is magyaráztam nekik, hogy nagyon ügyesek, és letöltöttek egy vírusírtónak álcázott kártevőt.

Ebből már sejthető, hogy anyukám retteg a kártevőktől, amik azonban újra és újra tanyát vernek a számítógépen mióta nem lakok itt a hozzánemértése és a naivitása miatt. A helyzetet súlyosbítja, hogy anyukám egy kicsit se beszél angolul, és nincs is rá igénye.

A fiúm vasárnap újratelepítette a gépet. Erre anya tíz perccel ezelőtt már kiabál, hogy menjek nézzem meg a gépet, mert kiír valamit, és vírust talált. 

Kiütéseim vannak a kiír valamit kifejezéstől és még csak három napja vagyok itthon.

Nahátakkor én mikor nekiálltam levakarni a felesleges bőrt a kiválasztott szőlőtőkéről esni kezdett az eső, ejnyedemérgesvagyok.

Itt volt az anyám, aszonta hogy ad fél órát, hogy összapakoljunk, mert tökig van velünk. Azt mondjuk nem mondta meg, hogy mégis hová pakoljam el a cuccaimat, pedig azért az infóért hálásabb lettem volna, muhahaha

Szóval van a nagy fekete táskám (utazótáska duplája), egy utazótáska egy hatvan literes kukás zacskó, egy hátizsák, egy akvárium, egy 15 literes doboz a halaknak, két laptoptáska, egy nagy barna bőr hátitáska, három közepes doboz, meg egy nagy.

Meg egy suzuki swift.

Befér-e?

Tegnap költözött ki F, aki nő, és az a hobbija, hogy ruhákat turkál. Volt neki egy a legnagyobb méretű bőröndből, három hatvan literes  kukás zacskó, kb öt doboz, még egy doboz, olyan amiben a zöldségeket árulják, meg még három utazótáska. Skoda kombival mentek, állítólag padlótól plafonig pakoltak.

Szóval úgy áll a dolog, hogy tegnap elég pocsékul éreztem magam, úgyhogy Béci belement abba, hogy elvisz a Corába, és veszünk egy adag Milli túrórudit (5x30 gramm), meg is fogadtam, hogy nem veszünk semmi mást. Kétszer egymás után.

Bementünk, és elindultunk, hogy vegyünk egy gumikesztűt, de meggondoltam magam félúton, és mivel úgyis az állateledeles szekciónál voltunk bementünk, csak úgy nézelődni. Néztünk, nézelődtünk, amikor hogy-hogynem a fiúm a legfelső polcon, amire én magamtól sose néztem volna fel (alacsony vagyok) meglátta, hogy a tetra fűtők 3000 forintosak. Na most nekem egy kétezer forintos hévíz fűtőm van, nagyon szeretem, az egy hónapos működése alatt nem romlott el, és ennél többet nem is várhatok tőle. Nem vagyok elégedett vele, össze-vissza fűt, általában túl, nem is kicsit, ha 24 fokra állítom, akkor simán felfűt 28-29 fokra, ha 18 fokra tekerem, akkor már csak 24-25-re. Szóval álltunk előtte (bolti ár kb 5000 forint), és akkor a fiúm azt mondta, hogy van pénzed, én meg rávágtam, hogy van. Szóval most van egy tetra ht 50 fantázianévre hallgató fűtőm, nagyon szexi, fekete-zöld, nehéz, látszik rajta, hogy minőségi anyagból van, könnyen leolvasható róla a hőmérsékleti skála, imádom, szép, impozáns. Két menő fekete tapadókorong van hozzá, biztosan fogja a cuccot, nem mozog úgy, mint a hévíz.

A próbafűtés során már végigtisztogatta az algaevő (gyorsan végzett, kit lepett meg?), szóval neki is szimpatikus. Mondjuk az algaevő mindent letszitogat az akváriumban, ami nem üveg, a szűrőt naponta többször is. Végigjárja a díszkavicsokat - hiába várom, hogy egy picit bealgásodjanak. Alapossága kiterjed a hőmérőre is. Az üveget meg én úgyis lekapargatom, mert elhiszem hogy nem jut ideje rá:D

Ezután bementünk a baumaxba (csak körbenézünk!), vettünk egy reluxát, ami a fiúm és az anyukája szerint 80 cm-esnek kell lennie, szerintem 60, és ma kiderült, hogy tényleg 60 centis az ablak, profi vagyok. 

A temetésről annyit, hogy olyan volt, mint egy temetés: se nem jó, se nem rossz. Lépés az elfogadás felé. A nagymamám esetében könnyű elfogadni, 45 kiló volt, daganattal a tüdejében, az érrendszere tropa, a szíve rossz, emellett szellemileg ép. Szörnyű lehet végignézni (átélni), ahogy a tested leépül, elfogadni, hogy nem tudod ellátni magad. Már régóta meg akart halni.

A temetést egy középkorú pap tartotta, a Keresztény Golgota Feltámadás STB Gyülekezettől, oda jár a nagynéném évek óta, így találkozott a nagymamám a pappal. Állítólag azt kérte, hogy ő imádkozzon fölötte, úgyhogy így lett.

 A fickó tizenegy előtt tíz perccel érkezett, tizenegykor elkezdte, kb fél tizenkettőkor abbahagyta. Kimentünk a temetőbe, még öt percet beszélt. Énekeltek. Sírtunk. Hazamentünk, és mindenről beszéltünk, csak róla nem. Jó volt így.

A szertartással kapcsolatban annyit, hogy olyan érzésem volt, mintha egy betanult szöveget mondott volna. Alig volt benne személyes rész, csak megemlítette, hogy fiatalon özvegyült meg, és van egy vagon unokája (déd unokája). A szertartás döntő hányada arról szólt, hogy higyjetek istenben, és akkor könnyen elfogadjátok a halált, és nem fogtok félni, mert aki hisz istenben és istennek tetsző életet él, és egész életében tanulmányozza az isteni igét, annak eljön a feltámadás satöbbi.

Az egyetlen szimpatikus rész az volt, amikor azt mondta, hogy egy józan, kétlábbal a földön járó ember volt. Nem panaszkodott és nem dicsekedett, mindig elfogadta azt, ami jött, és együtt élt  vele. 

82 éves volt, kétszer házasodott, négy gyereke, nyolc unokája hat dédunokája volt.

Itt szeretném feljegyezni, hogy nem célszerű bugyi nélkül könnyű, libbenésre hajlamos szoknyában biciklivel száguldozni a belvárosban.

Visszafelé má' lassan jöttem.

Az algaevő továbbra is lelkesen tisztogatja a növények mögé rejtett szűrőt, miközben az üveg algásodik. Ez tuti a sztrájk egyik formája.

Én is sztájkolni fogok, háromnegyed óráig mosogattam és a tepsi még hátra van. Ekcéma ezerrel, meg beteg is vagyok idegi alapon.

Szombaton meghalt az apai nagymamám. Nagyszüleim száma egyre csökkent + egy dédnagymama.

Az életben nem voltam még annyi temetésen mint 2009-ben.

olyan vagyok mint a terhes nők, csak én babafotók helyett a fiúmat nézegetem, persze a hatás ugyanaz mínusz tejtermelés.

megyek is aludni, pedig annyi minden írnivalóm lenne.

Itt vagyok, alacsony kövér, egy fő férfivel megtoldva, magas nem kövér. Azt mondják mindig a csúnya nőknek van jóképű  barátjuk, ez igaz.

Van tizenpár neonhalam és egy uniszex algaevőm, amit két fajba is be tudunk sorolni. Olcsó volt.

Van egy domináns kandúrom, és volt egy kutyám, aki februárban meghalt. Érdekes, ugyanolyan rákja volt ugyanolyan áttétekkel, mint amilyen a szomszéd néninek, aki előtte pár hónappal halt meg. 

A fiúmmal harmonikus hullámvölgyekkel szabdalt kapcsolatban élek. A fiúm - Bélaként hivatkozok rá ezentúl -  nevezett el durci puncinak, és most itt vagyunk. Remélem jobban bírjuk, mint az előző hármat.