Jó lesz ez így, kérdezi. Indokolja! Eldönthető-e? Jó ez így? Eldönthető?

Bizonyítsa! Adja meg. Jó ez így? Adja meg! Eldönthető? Mutassa meg. Adja meg. Találja ki. Lássa be. Jó ez így? Jó lesz így?

Lássa be, hogy jó lesz így.

Kérem.

én, telefonon: - ... és voltam anyánál a suliban festős-kézműves délután volt. Tök jó volt, megmutattam hogyan kell temperával festeni meg meséltem a gyerekeknek Yves Kleinről.

Béla: Kiről?

én: Tudod, az Yves Kleinről. Tudod, a művész, aki leugrott egy falról és lefényképeztette magát miközben zuhant.

Béla: Ja igen. De ugye nem a gyerekeknek?

én: De igen! Képzeld tetszett nekik! Onnan jött, hogy volt egy fiú, aki egységesen feketére befestett mindent, és akkor meséltem nekik az International Klein Blue -ról, és elneveztük a feketéjét Ádám feketének vagy hasonló. Azt persze kihagytam, mikor meztelen nőket festett be kékre, aztán végighempergette őket papíron.

Béla: Még jó...

én: És persze meséltem nekik, hogy van egy festménye, amin semmi más nincs, csak befestette a vásznat egységes kékre, mire az egyik srác megkérdezte, hogy az mire jó?

Béla: Teljesen igaza van.

én: Meg meséltem, hogy leugrott egy fal tetejéről arccal előre, hogy lefényképeztesse ahogy zuhan (lebeg)a semmiben, mire az egyik kislány teljesen ártatlanul megkérdezte, hogy "és meghalt?" Szóval az iskolában mindig az érdekes dolgok maradtak ki, én meg úgy gondoltam hogy ezt pótolom.

*horkantás*

Béla: Anyukád nem fog hívni többet.

én (anyukámnak): Anyaa! A béla azt mondja, hogy nem fogsz hívni többet mert ciki voltam!

Anya: Már most se hívtalak.

A futás közbeni légzéshangom a reakciókból ítélve továbbra is ijesztő. Az előttem sétálók mind tartózkodó-döbbent arccal néznek hátra, mi ez már, ül ki az arcukra, én meg vörös fejjel lihegek el mellettük. "Ez a lihegés...", gondolják az ötvenes túlsúlyos pasik nőjei, én meg azt "Nem rejszolok, futok bmeg". Izzadtság folyik a szemembe, hiába, a háj nagyon meleg viselet. A megtett távolság egyre nagyobb. Méterről méterre küzdöm fel magam az atomnagyikhoz, akik továbbra is csípőből kerülnek ki. Dühből holtponton túlfutni, az milyen már.

Nézd már, mi'en lába van annak a lánynak, jegyezte meg egy szembejövő pénzes piás a másiknak, és nem arra gondolt, hogy milyen izmos-formás, hanem hogy milyen vastag és mennyire ütemesen reng a  zsír mikor lépek. Heló, mondta nekem a másik, én meg kínomban röhögve mentem el mellettük.

Na odament valaki hozzátok ismerkedni, kérdi a fiúm, mikor mondtam neki, hogy strandolni voltam. Mondom neki hogy nem ült bele egy pasi se kérdezés nélkül a szánkba, és egyedül voltam, H. (5/5 csillagos) nem jött. Na, akkor azért nem ment oda senki, és érzem az utalást, hogy te vagy a féreg az Átváltozásból, még akkor se bökne meg senki, ha fizetnének neki. Még akkor is nevetett mikor kinyomtam a telefont. (Holnap, mikor felhívom mindent tagadni fog, és azt mondja az én hibám, mert túlreagálom, pedig ő mennyire szeret, és túl érzékeny vagyok és megbántottam, de addigra már nem érdekel és mindenre rábólintok.)

Ilyen visszajelzések mellett nem is csodálom ha egy idő után tele a hócipőcském, és apróságokra ugrok, amiket máskor gond nélkül nyomok a "nem számít" kukába. Harmincnyolcas, lapos sarkú.

Végy egy törött görgős egeret, egy adag gazdasági válságot, egy negyed tubus pillanatragasztót, és a kézügyesség teljes hiányát. Végy egy (a barátnődtől ha férfi vagy) szemöldökcsipeszt, egy körömreszelőt és egy grafitceruzát. Végy egy mini csavarhúzó készletet, azt, amit a rendszergazdák a párnájuk alá csúsztatnak éjszaka.

Végy egy adag elhatározást csöppnyi kíváncsisággal, majd keress egy asztalt, és hozzá illő széket.

Ülje le a székre, az asztallal szemben, majd fordítsd fel az egeret, és a nem-beleillő-de-másmilyen-nincs csavarhúzóval szenvedd ki a mini csavart. Feszegesd le az aljává változott tetejét, és figyelj, hogy mi esik ki. Próbáld megjegyezni a sorrendet - ez az összeszerelés szempontjából lenne fontos. Amennyiben nem sikerült: ess kétségbe, majd jöjj rá, hogy aki véletlenül megjegyezte, az úgyis elfelejti. Folytasd a folyamatot.

Amennyiben túljutottál az első két akadályon, vedd szemügyre a csálé görgőt. Természetesen azonnal látod a hiba okát: a görgő ferde. A miértre nem találod a választ, hiszen szemmel láthatóan letört az egyik oldalsó támasztéka, beletört egy műanyag fekete kerekbe, ami a görgetést, mint mechanikai ingert adja tovább. Amennyiben átlagos intelligenciájú ember vagy, azonnal fogd meg a grafitceruzát, és pöcköld ki a kis fehér műanyagvéget a fekete kerékből. Amennyiben átlagos intelligenciájú embernek gondolod magad, akkor hozzám hasonlóan tölts el negyed órát azzal, hogy a láthatóan nem összeérő részeket próbálod összenyomni. Megjegyzem, ez a tizenöt percnyi rövidzárlat tehet arról, hogy bukdácsolok az egyetemen (és még hogy). Tizenöt perc múlva tehát bevillan az ISTENI SZIKRA, megtalálod a megoldást. Mivel túl pici ahhoz, hogy a hurka-ujjaiddal megfoghasd, használd a szemöldökcsipeszt. Miután kellően megcsodáltad magad ezért a bravúros ötletért - tedd le, és fogd meg a pillanatragasztót. Kezdd el nyomni, majd erősebben, majd még erősebben. Majd szurkáld meg a teljesen beszáradt végét a mini csavarhúzóval. Ezután vedd észre, hogy a tubus a közepén ki van vágva, tehát töröld le a ragasztót a kezedről. Fénymásolópapírral, mivel zsepid nincs.

Ezután vedd csipeszbe a műanyagpöcköt, is e megfelelő végét nyomd bele a kibuggyant ragasztóba, majd illeszd a görgőhöz a megfelelő helyre. Nyomjad. Mivel a csipeszt nem erre találták ki, illetve a tompa ujjaid nem engedelmeskednek kiforrott akaratodnak állandóan el fog mozdulni. Minden úszik a ragasztóban. Tedd félre a csipeszt, és illeszd oda kézzel. Ettől persze ragasztós leszel, de sebaj. Fogd meg a csipeszt, és nyomjad. Természetesen elmozdul, de ettől még észreveszed, hogy a csipesz és a műanyagpöcök összeragadt, miközben a két műanyag mintha taszítaná egymást. A másik kezeddel tépd le a műanyagot a csipeszről, majd töröld le a ragasztót. Tedd le a csipeszt - persze nem tudod, már hozzákötött a kezedhez.

Miután lefeszítetted a csipeszt, törölj meg mindent. Óvatosan fogd meg a körömreszelőt, és reszeld le a félig megkötött ragasztót a műanyagokról. Gondold azt, hogy így legalább érdesebb lesz a felület, és jobban rátapad a ragasztó. Aztán bizonytalankodjál, hogy ez vajon hülyeség, vagy értelmes gondolat. Tedd félre az egészet inkább.

Ezúttal kézzel nyomd bele a ragasztóba a mini pöcköt, majd illeszt a megfelelő részhez. Érzéketlen kolbász-ujjaiddal persze nem fog menni, a ragasztó félig megköt. Ekkor végy friss ragasztót, és próbáld újra. Mikor sikerül (NEM BAJ HA FERDE, vigasztalod magad), tedd félre. Várj két percet. Végül is PILLANATragasztó nem pedig PERCragasztó. Tedd a helyére. Dugd be a félkész egeret. Örülj mikor működik, és ne ess kétségbe, mikor a nem-megkötött ragasztó elenged. Ismételd meg az előző lépést, ám most hagyd állni egy órát.

Kezd el összeszerelni. Természetesen mostanra elfelejtetted, hogy mi hol volt. Az egész szerkezet kibontott konzervre emlékeztet: a tartalma kibontás után csak eggyel nagyobb üvegbe fér bele. Negyed óra szenvedés után észreveszed, hogy az alján pici fekete pöckök mutatják, hogy a lapkának hol a helye, a vezetékek pedig meg vannak törve. Ragd össze a belsejét. Kezdd el rátenni a tetejét, és ügyesen törj le egy tartópöcköt. Úgy érzed mindegy, pattints mindent a helyére, aztán örülj a fejednek.

Azonban mivel tökéletes munkát akarsz végezni (wtf...), szedd szét megint azzal az elhatározással, hogy most aztán visszaragasztod a letört tartófület is.

Ragaszd vissza minden probléma nélkül. Elvégre az összes ragasztós hibát elkövetted korábban, ahhoz meg hülye vagy, hogy újakat találj ki. Hagyd állni.

Fél óra múlva kezdd el összeszerelni újra. Természetesen az első percben letöröd a frissen felragasztott pöcköt. Ezúttal tedd félre, majd probléma nélkül pattintsd a helyére a tetőt. Fordítsd meg, és egy pillanat alatt csavard be a mini csavart.

Dugd be, használd.

Kis srác, strandon, kiabálva:

-Anya, nézd, nyitott szemmel úszok a víz alatt!!

Aztán lebukott, pár másodperc múlva feljött, és azt kiáltotta, hogy nagyon király.

Felkeltem. A padláson megkerestem az elveszett táskám, benne a pénztárcámmal és a pénzemmel, amit előtte levő napon elköltöttem hitelbe'. Elmentem futni, de addigra persze már meleg volt. Az első kilométer halál volt, a másodiknál beálltam egy nálam jobb iramú középkorú nő mögé (szégyen rám nézve), és mögötte egész könnyen végigmentem. Félúton hátrakiáltott, hogy

-Hallom valaki kerget! - és egyáltalán nem kapkodta a levegőt, és nem is volt vörös a feje.

-Bocsi - kiáltottam volna vissza, de csak elfúló harákolás jött ki. A bocsi volt a legrövidebb szó, amit fel tudtam hörögni. Igazából azt akartam mondani, hogy "Sajnálom, ha zavarlak, tudom hogy idegesítően hörgök, de pocsék a tüdőm, és akkor se tudtam futni, mikor vékony voltam, most meg még tíz kiló hájat is cipelek, meg csak pár napja járok reggelente futni, de légyszi had maradjak, mert mögötted futni lelkileg sokkal könnyebb, mint egyedül!" Remélem a bocsi is megtette.

-Semmi baj! Fő az egészség! - aztán rákapcsolt az utolsó párszáz méteren, én meg szétesve vonszoltam magam árnyéktól árnyékig.

Lejtőn hazafelé biciklivel egy álom volt, kellemes szellő hajtotta az izzadtságot a szemembe a homlokomról, itthon persze megértő és bölcs édesanyám várt.

- Olyan a fejed, mint egy ráké - mondta, és csak reméltem, hogy arra gondol, hogy vörös vagyok, nem pedig ollóim nőnek a nyakamból. Abban az állapotomban meg se lepődtem volna.

-Szerinted használ, hogy minden nap elmegyek futni? - kérdeztem a rám jellemző futás utáni kétségbeesés mélyéről.

-Hát - sandított rám, csak úgy sütött a gúny a hangjából - szerintem a kenyéradagot is le kellene csökkenteni.

-Ezt olyan könnyen mondod másoknak - és reméltem, hogy hallotta a szakadék szélén táncol, és ha tovább baszkurál valaki kivágja az összes virágot a kertjében - Látszik is, hogy olyan munkád van, ahol nem kell emberekkel foglalkoznod, egyáltalán nem értesz hozzá! Épp bíztatásra vártam!

-Az igazság szerintem fontosabb - vágta rá, és láttam rajta, hogy mind a három hájhurkája élvezte a vergődésemet.

-Hallottad már azt a kifejezést, hogy kegyes hazugság?

-Én nem hiszek benne - mondta győzedelmesen, és akkor úgy gondoltam, hogy mostantól én se hiszek benne, elvégre egy család vagyunk, és én is képes vagyok vigyorogva az arcába nyomni a félelmeit, IGAZSÁG címszó alatt.

-Nagyon ügyes vagy, biztos használni fog - tette még hozzá, azonban már nem hittem neki. Tudtam, hogy mindez ez átverés, ezért nem is néztem meg alaposabban a "hármat fizet négyet vihet" feliratot a kellemes huszonpár fokra hűtött tesco-ban sétálva. A halmedencében levő halak száma, és a körülötte kialakult tömeg fordítottan arányos volt: nulla halra jutott harminc ember. Néhányan kínjukban a közeli kozmetikumokat nézegették, de hiába: abból nem lesz halászlé. Az eladók idegesek voltak, a padlót pedig vércseppekkel kevert víz borította. Halvér, gondoltam. A szag kibírhatatlan volt. Arrébb sétáltam, és betettem a tojást a kosaramba. XXL méret, hirdette a felirat, és valóban: nem lehetett rácsukni a tojástartó tetejét.

Valahogy hazahoztam anélkül, hogy eltörtek volna.

Haha, az előbb hónaljon dobtam Bélát egy szövegkijelölővel pedig a hasára céloztam.

a változatosság kedvéért takarítottam és utaztam, semmi extra.

a vizsga kettes lett, enyhénszólva az ideggörcs jött rám, és már megint nem tudom minek járok egyetemre.

munkám úgyse lesz, akkor meg minek?

amikor a fiúm elhagy cigizni kezdek, hogy felgyorsítsam az aki hülye haljon meg szabály beteljesülését.

A tesóm meg egy barátnője megy helyismereti versenyre, és a tesóm Bakos: Idegen szavak kéziszótárából keres csapatnevet. A "leghorn"-t (apró termetű jól tojó tyúkfajta) és a makrocitát (nagy méretű vörösvértest) választotta. Mondtam anyának, hogy valamit elronthatott, mert mindkét gyereke lökött lett, mire az anyám visszakérdezett, hogy "Miért, jobb mintha azt mondta volna, hogy Csipet csapat, legalább valami egyedit választott!", és bár öt perces késésben volt még vágódeszkán konyhakéssel szétvágta a lejárt bankkártyáját.

És a fiúm még csodálkozik hogy mitől vagyok hülye és szenilis.

Utána anya azt tanácsolta, hogy legyen a nevük Almafa, én meg rákontráztam, hogy Bűnbeesés, de Anita nem értette. Felvilágosítottam, hogy a Bűnbeesés van a város címerén Ádámmal, Évával kígyóval meg almafával. Jaaa, mondta.

Miért érzem úgy, hogy idén is utolsó előttiek lesznek - feltéve ha a másik lány is odatalál, mert ő nem tudja hol a városi könyvtár, ahol a verseny lesz...?

"... összeállítási szabály fájllal, magyarul make fájllal szokták végezni..."

benéztem a nagy szekrénybe, de nem volt benne mumus.

biztosan kiszabadult mostanra.

elég már az utazásból, tegnap kérdezte az apám, hogy mikor megyek bajára, megmondtam aztán közvetlenül utána megkérdezte, hogy mikor negyek vissza makóra. haha. persze seggrészeg volt, de ez nem mentség.
megmondtam ezt is, erre persze jött, a miért akkor, miért nem máskor, meg majd ő elvisz autóval. (anyád, életveszélyes. képzelj el valakit, akinek ócska autója van, bénán vezet, a reflexei szarok, mert húsz éve szívja magába az alkoholt mint a szivacs, de azért 150-nel megy. na, ő az apám, ha látjátok az utakon, húzódjatok félre. jó messzire.)

itt vagyok baján, még ki se pakoltam a táskámból, az anyám már jött is, hogy mikor költözök haza, vagy hazaköltözök-e egyáltalán, mert ha igen, akkor még júniusban ki kell meszelni, mert talált magának a nyárra munkát (wtf, én miért nem tudok soha semmiről?), és utána nem ér rá. ebben mondjuk nem értem, hogy ha én nem lakok itt, akkor mivel ér rá jobban, de hagyjuk is.

hogy én mit szeretnék? beköltözni szegedszitibe abba az albiba, amit a h. nóra meg á. gergő hirdet ezer éve. egyedül élni kényelmes, meg nem is, de most éppen vonz.

őszintén végiggondolva az elköltözés nem segítene abban, hogy jobban megbékéljek a saját nyomorommal. mindenkinek megvan a maga keresztje, vagy mi. tényleg, mi?

másrészről meg fogalmam sincs mi van ebben a frontinban (utánaolvastam de csak a névelőket értettem), de képzeljétek el (mind a két olvasóm) tudok, koncentrálni. csodálatos érzés, hogy megint működik, hogy elolvasok valamit háromszor, aztán később is emlékszek rá. csodálatos. mégse szenvedek időskori elbutulásban, pedig egy ideje már ettől féltem.

a (még) fiúm hatására nem mondom el neki, hogy szorongásoldózok (új ige), mert szerinte még az enyhe altató is bűn (nem egészséges), nem is szed semmit, pedig évek óta nyavalyog, hogy nem tud aludni. persze tényleg nem egészséges, de szorongani és nem aludni se egészséges. nekem legalábbis nem jött be.

ez a hármas szex, ez olyan szex, amiben hárman vannak, nem pedig olyan szex, amiben van még egy ember, akivel kipróbálhatja az ember fia olyan dolgokat amiket az állandó partner nem vállal be. szóval ha én már az ismerkedős msn beszélgetésből is kizárásra kerülök különböző indokokkal, majd némi késéssel értesülök a már lefixált dolgokról (lassú a rendszer), akkor nem kérek ebből a többesből.

jelenleg a kettesből se.

http://www.mr1-kossuth.hu/hirek/radio-100409/gyermeksziv-atultetes.html

-Kurva jó ez a zene, nem? - kérdezem a fiúm a Punchup at a Wedding-ről.

-Nem.

- Aaaaa... Elrontottad.

-Nem. Ez a zene szar.

non-stop vesekörnyéki hátfájásom van (a pasi bebizonyította az előbb hogy a futástól van), a múltkori eksön után tiszta felüdülés, a hangulatom lókaki, az előbb megkönnyeztem mikor a fiúm kigúnyolta a "hét napos ciklon" kifejezésemet, de ha megnézitek, tényleg - hétközben szar idő, vasárnap napos.

továbbra is sikeresen nyomom a napi egy étkezés (előre nem tervezett) projektet, emiatt rohad a májkrém a hűtőben, viszont már emberileg áll rajtam az a ruckó, amit egy leárazáskor vettem azért, mert éppen bele tudtam préselni magam.

kőesés egyelőre nem történt, de naponta kétszer jön szélviharral kísért (jeges) eső, szóval ha így haladunk bármi megtörténhet.

Godot should save us!

U.i: a halak boldogok, az algaevő uborkát zabál

-Nem gondolod, hogy túl buzis ez a lila ing?
-Ezt csak azért gondolod, mert mindig csak feketében látsz engem - magyarázta a tükör előtt illegetve magát. - Meg különben is, ez nem lila, hanem kékes zöldes lilás.

Na, mikor majd te fogsz egész nap meg fél éjszaka tanulni, és szarrá görcsölni magad azon hogy nem lesznek meg a tárgyaid, miközben azt se tudod hová kapj, és legszívesebben kétfelé szakadnál, na akkor majd én fogok egész nap pornó oldalakat nézegetni és esténként duzzogni, hogy keveset szexelünk (és nincs rend se) és még csak nem is foglalkozol velem, aztán majd közlöm veled hogy egyáltalán nem vagy kedves és figyelmes. *

Akkor majd megnézem te milyen arcod vágsz miközben én fogom ártatlan arccal kérdezgetni, hogy mi a baj, nem akartalak megbántani, mi a baj.

De tudod, egyébként elegem van már abból, hogy bármit csinálok az neked nem elég jó.

És most megnyomom a mentés gombot, és a keserűség elszáll.

*természetesen a leírás nem fedi a valóságot ,a fantáziám szüleménye

(...)

G: Akkor nincs ilyen kézológus?
B: Ne idegesítsél már! Hát hgy lenne? A kezet is a sebész műti!
G:De nincs olyan sebész, aki csak kezet műt? Ilyen kézspecialista... Az lenne a kézológus.
B: Kézológus, lábolúgus, ujjológus... hahahahaha
G: Az a kézen van, az a kézológushoz tartozna.
B:... csípológus...
G: MI?
B: Csípőológus...
G: Az a csontkovácshoz tartozik, vagy hogy is hívják...
B: Reumatológus. De azt is a sebész műti.
G: A reumatológust?

És nevetni még mindig fáj. (ez az igazi szadomazo, amikor jó, akkor fáj)

Mi lenne ha gazdasági szempontból nem vennénk gumit, és nem dugnánk?
-Ne álmodozz - mondja miközben a kosárba dobja  legvékonyabbat -, dugnod kell... Legalább valami hasznom legyen belőled ha már etetlek!

* * *

-Mondhatok valamit?
-Ühüm.
-Undorodok magamtól.
-Tudom.
-Honnan tudod?
-Mert nem szexelünk.
-És mit gondolsz?
-Hogy egyáltalán nem vagy kövér.
-Akkor ez dupla szopacs neked...
-Ja. Mert nem vagy kövér, és nem is szexelünk...

Minden egyes temetés után elmondom magamban, hogy oké, akkor én most öt évig nem akarok temetésre menni, eddig még egyszer se jött be. Kezdődött 2004-ben a nagypapámmal, 2006 Marcicica, 2009 Archiebald + a nagymamám. Felvetődött bennem hogy talán nem kéne ezt mantráznom, nem jön be.

Vasárnap délben a fiúm nagypapája kapott agyvérzést, az agya hetvenöt százaléka károsodott, gyakorlatilag agyhalott. Önállóan lélegzik (ez az egyetlen dolog amire még képes) és senki se tudja, meddig marad még így. Senki se mondja, hogy mi várható, mert bármi megtörténhet, de ha valami is történne, az gyakorlatilag csoda lenne.

A dédnagymamám a múlt héten töltötte a 92-t, a lehető legnagyobb egészségnek örvend, lepipál jópár ötvenest. A nagymamám a múlt héten volt először gyógytornásznál a hatszor műtött kezével. A fiúm megfázott, (saját véleménye szerint tüdőgyulladást és arcüreggyulladást kapott), de egy hétvége alatt rendbe jött. A neonhalak leikráztak, pedig nem is lágy vízben tartom őket. A növények kinőtték az akváriumot. Valamit kurvára jól csinálok. Túl jól.

Én jól vagyok, 3,5/5 pontot kaptam Assemblyből, és néha értem a sztochasztikát.

Beszélgettünk tegnap a fiúmmal, szerinte a legjellemzőbb tulajdonságom hogy állandóan ideges vagyok és félek. Nem is, mondtam, azt közben az összes létező kényszeres viselkedést művdelem - körömrágás, szájbőrtépés, körömágybirizgálás, szemöldöktépkedés, kényszeres orr- fül- és archoz nyúlkálás, és valami állandóan van a számban (kéz, ceruza toll, hajcsat, etc)

Esélytelen vagyok egy állásinterjún.

Zöldike és fenyőpinty, kép innen

hát az úgy volt, hogy mikor két éve madarat kezdtünk etetni, akkor nem volt egy se egy ideig. aztán egyszer csak lett két cinke - pár napon belül a számuk megduplázódott, és így tovább. aztán egyszer csak lettek zöldikék is, majd egy galamb. idén aztán lett egy raklapnyi fenyőpintyünk, és még három másik fajta madár, amiket nem tudunk beazonosítani. naponta többször jönnek, és úgy sejtjük a számuk közelebb van az ötvenhez mint a negyvenhez. a galamb még mindig megvan. napi átlag hét maroknyi napraforgómagot esznek meg. a búzát nem szeretik.

ha a fidesz választásakor ilyen jól működött volna a mindenki hozzon még egy embert kampány, mint amilyen sikeresen a madáretető híre elterjedt, akkor még mindig kormányon lennének. hiába, a madarak ismét leköröztek.

mondta is anya, hogy ennyi madarat képtelenség etetni, de ő azért jól halad, szép kerek az összes. az anyám közelében az összes állat veszélyesen elhízik, egyéb példa a hat kilós kandúr.

kötni tanulok. a szemelvesztés már remekül megy.

építettem hóembert, a macska kritikusan figyelt. mikor hógolyóval dobáltam a kerítést elmenekült, majd megint előkerült. megengedte hogy megsimogassam a feje tetejét, és a hátát. egy másodpercig se titkolta a lenézését, miközben fél óráig folyamatosan szövegeltem neki, ettől függetlenül állandóan dörgölődzött és mindenhová követett.

imádom.

a kutya nélkül nem az igazi.

Béci: Néha sajnálom az öcsémet, hogy ilyen szerencsétlen.

Én: Az öcséd szerencsétlen? Hogy érted?

Béci: Hogy így elkúródott az élete a válással.

Én: Azt mondod, hogy az öcséd azért nem tud normális szakra menni, mert tíz plusz éve elhagyott titeket az apád?

Béci: Igen. Pillangó-effektus, tudod. Minden mindennel összefügg.

(...)

Béci: Az öcsém az egy nagyon mélyérzésű ember.

Én: Mi az a mélyérzésű?

Béci: Sok mindent érez, csak nincs benne semmilyen fék.

Én: És te?

Béci: Én is nagyon sok mindent érzek, de bennem van fék.

Én: És én?

*kis gondolkodás*

Béla: Te kevés dolgot érzel, és nincs benned fék...

Én: Értem... Elviszed holnap a maradék rántott sajtot, vagy nem?

lehetne rosszabb is, mondta a fiúm.

igen, nyílván lehetne, de az már nem a rossz, hanem a tragédia kategóriába esne.

legyen már 2011.

A fiúm tegnap belekezdett abba, hogy kifigurázza, hogy mit gondolok. Iszonyat jól csinálja (jobb, mint a Rádiókabaré), én pedig könnyezve röhögök ("Mit szólsz bele? Hát honnan veszed a  bátorságot, hogy valamit is jobban tudj, mint én?? Ne szóljál be bazdmeg! Hát még azt a kis örömöt is elvetted, hogy egyedül találtam ki ezt a hülyeséget! Ne fogdossad a mellemet! Nem megmondtam hogy ne fogdossál, mert betöröm az orrodat! Hagyjálbékén!!! NE NYÚLJ HOZZÁ, NE NYÚLJ HOZZÁ, NE NYÚLJ HOZZÁM!!), én pedig fetrengek a röhögéstől, de belül mardos valami, hogy hogy az istenbe lehetséges, hogy még a szavakat is eltalálja, amiket gondolok, szóról szóra hallom vissza a gondolataimat.

Megijeszt a gondolat, hogy ennyire ismer, és pontosan tudja hogy egy két lábon járó ideggörcs vagyok.

Mondta később abéla, hogy az elején azt hitte, hogy szórakozok, hogy viccelek és csak eljátszom, hogy állandóan ideges/mérges vagyok, aztán rájött hogy nem is, én TÉNYLEG állandóan őrjöngök valamin.

Ezek után kértem, hogy mondjon már egy jó tulajdonságomat, belső tulajdonságot kérlek, erre elgondolkodott, majd azt mondta, hogy pfff... hát ez jó kérdés.
Ennyiben maradtunk, inkább elmentünk fürdeni.

( az zavar, hogy hogy a faszba lehet, hogy nekem fogalmam sincs hogy ő mit gondol/mit érez. biztos köze van ahhoz, hogy ez eq-m közelebb van autistáéhoz egy mint a normálishoz.)

A 190. posztban jegyezzük le, hogy egyre gyakrabban érzem úgy, hogy énnekem sürgős nyugtatós kezelésre  van szükségem, lehetőleg elzárással egy interneteléréssel rendelkező földalatti lyukba (kerttel és kétszemélyes sarokkáddal meg öt kutyával), mielőtt tényleg orrban mosok valakit, hogy aztán könnyebb legyen megfojtani. Bizonyisten.

Elmeséltem ezen aggályaimat édesanyámnak, mármint azokat, hogy két másodperc alatt príma kis dührohamokat produkálok, amikből később nem emlékszem semmire, illetve csak vázlatosan. A következőket mondta:

-Látod, pont mint az apád.

-Én is úgy gondolom, hogy genetikus.

-Dehogy genetikus, beszélsz hülyeségeket.

Nem értem.

el kell mondjam, akárhányszor rájövök, hogy a fiúm a tetves fülhallgatója miatt nem hallja, amit tíz perce szövegelek neki mindig elhatározom, hogy na most akkor felállok, összepakolok és elköltözök.

aztán rájövök, hogy ez micsoda meló lenne és inkább maradok. csöndben, általában.

igazán érdekelne hogy csinálja a fiúm, hogy éjszaka, alvás közben, az oldalára fordulva hosszában félbe tudja hajtani a paplant a huzaton belül.