*Civilization 5*

én: van tengerparti városod?

béla: van, egy.

én: és ott vagy?

béla: nem, most a fővárosban vagyok.

én: akkor menjünk oda.

béla: oké.

én: ott vagy már?

béla: igen.

én: akkor most építsél nekem egy templomot.

béla: O.O te aztán nem aprózod el a személyi kultuszt, punci.

nem. van kitől tanulni.

Anita: Anya mit csinálsz? Így tök jól lehet cigányul beszélni! *még mindig anyámra* Há' dik má! Fekszik az öregasszony!

*röhögés*

Anya: Anita, kicseréljük a zárat ha elmentél.

***

Én: Nyomtatsz nekem valamit? Nyissuk meg a szabivan honalpját.

Anita: Mit?!

Én (tagoltan): Szabi-van.

Anita: Ja értem, nem Obi-Wan, hanem Szabi-Wan.

Béla: Mit csinálsz?

Én: Havat melegítek.

Csend.

Béla: Figyelj, ha ennyire nincs pénzetek adok kölcsön vízszámlára, nem kell hóval főznötök.

Én: ....Az akváriumba lesz, te agyhalott.

Béla: De amikor esett az eső, akkor se gyűjtöttél vizet, most miért?

Én: Mert ez izgalmas. Még sose melegítettem havat gázon.

Béla: Értem. Van nálatok annyi hó, hogy össze tudtál szedni egy vödörnyit?

Én: Persze. Itt 6-7 cm hó van.

Béla: De jó. Én itt egy darabot se látok.

Én: Mindenképpen olyan cipőben gyere, ami nem ázik be.

Béla: Jó. Elég nehéz lesz választani. Megmondom miért. Gitta, nekem csak egy cipőm van.

Én: Persze, mindig ezzel jössz, hogy neked csak egy cipőd van, pedig ez nem igaz. A múltkor vetted azt a sportcipőt is.

Béla (meglepődve): Tényleg. Akkor kettő van. De az a futós cipőm, még sose használtam.

G: Anya miért fogy gyorsabban mint én?!
Anya: Én nem fogyok gyorsan! Csak másfél kiló ment le!
G: Igen, de az két hét alatt! Én egy hónap alatt fogyok ennyit!
Anita: Azért mert rajtad izmos háj van, anyán meg hájas háj.

*ma reggel a trolin*

kisgyerek: Anya, hol vagyunk?

anyuka: Szegeden, kisfiam.

kisgyerek: és az hol van?

anyuka: Magyarországon.

kisgyerek: és az hol van?

anyuka: A Kárpát-medencében.

kisgyerek: De mi nem is vagyunk medencében! Nem vagyunk! NEM VAGYUNK!!

*párbeszéd vége*

- Engem ez a zene úgy beindít Béla!

- Mire indít be?

- Szexre! Neked nem áll fel tőle a farkad?

- Nem.

- Ha nekem farkam lenne, felállna ettől a zenétől.

- Mid van neked punci, ami feláll?

- :-(((((

- Mid áll föl neked punci?

- A hajam!

- Az bizony punci, neked csak a hajad áll föl. :-)

Én: Azért amíg nem vagyok ott néha elpakolhatnál az edényszárítóról.

Béla: Ááá, még van hely!

Én: Akkor jó.

Béla: Fölfelé...

Állapot: Abéla romantikus, és már másfél hete nem látott élőben meztelen nőt.

Megy azért rendesen is:

(hiába durci punci blog, meg kell üzennem, hogy én is nagyon szeretlek)

Rákapott a fiúm a SimCity nevű városépítő játékra ("tudtad hogy ezt a játékot Amerikában oktatják urbanisztikából?"), és végre csinált egy Gitta várost. Három pici város vette körbe Garbage 1-2, és Farm nevezetűek. (garbage=szemét)

Én: Miért szemétnek nevezted el őket?

Béla: Mert a Gittaváros ezeken élősködik. Most belegondolva lehet, hogy inkább Béla 1-3 -nak kellett volna hívnom őket...

Én: Miaza MHz?

Béla: Mi?

Én: MHz. 3000 "MHz-es szűrővel korlátozzák a telefontársaságoknál"

Béla: Megahertz! Hogy járhattál olyan iskolába, ahol nem tanították meg mi az a megahertz!

Én: Gyalog, de néha biciklivel...

Béla: És mit csináltál fizika órán?

Én: Angolleckét... De angolul tudok is...

Béci: Néha sajnálom az öcsémet, hogy ilyen szerencsétlen.

Én: Az öcséd szerencsétlen? Hogy érted?

Béci: Hogy így elkúródott az élete a válással.

Én: Azt mondod, hogy az öcséd azért nem tud normális szakra menni, mert tíz plusz éve elhagyott titeket az apád?

Béci: Igen. Pillangó-effektus, tudod. Minden mindennel összefügg.

(...)

Béci: Az öcsém az egy nagyon mélyérzésű ember.

Én: Mi az a mélyérzésű?

Béci: Sok mindent érez, csak nincs benne semmilyen fék.

Én: És te?

Béci: Én is nagyon sok mindent érzek, de bennem van fék.

Én: És én?

*kis gondolkodás*

Béla: Te kevés dolgot érzel, és nincs benned fék...

Én: Értem... Elviszed holnap a maradék rántott sajtot, vagy nem?

Én: Megölelsz?
Béla: Nem.
Én: Az éjszaka se akartál megölelni. Pedig máskor néha megöleltél.
Béla: Biztos azért, mert már nem szeretlek.
Én: Én is erre gondoltam. Van valakid?
Béla: Igen. Öt. Egyszerre öt valakim van.
Én: Akkor jó.

A fiúm tegnap belekezdett abba, hogy kifigurázza, hogy mit gondolok. Iszonyat jól csinálja (jobb, mint a Rádiókabaré), én pedig könnyezve röhögök ("Mit szólsz bele? Hát honnan veszed a  bátorságot, hogy valamit is jobban tudj, mint én?? Ne szóljál be bazdmeg! Hát még azt a kis örömöt is elvetted, hogy egyedül találtam ki ezt a hülyeséget! Ne fogdossad a mellemet! Nem megmondtam hogy ne fogdossál, mert betöröm az orrodat! Hagyjálbékén!!! NE NYÚLJ HOZZÁ, NE NYÚLJ HOZZÁ, NE NYÚLJ HOZZÁM!!), én pedig fetrengek a röhögéstől, de belül mardos valami, hogy hogy az istenbe lehetséges, hogy még a szavakat is eltalálja, amiket gondolok, szóról szóra hallom vissza a gondolataimat.

Megijeszt a gondolat, hogy ennyire ismer, és pontosan tudja hogy egy két lábon járó ideggörcs vagyok.

Mondta később abéla, hogy az elején azt hitte, hogy szórakozok, hogy viccelek és csak eljátszom, hogy állandóan ideges/mérges vagyok, aztán rájött hogy nem is, én TÉNYLEG állandóan őrjöngök valamin.

Ezek után kértem, hogy mondjon már egy jó tulajdonságomat, belső tulajdonságot kérlek, erre elgondolkodott, majd azt mondta, hogy pfff... hát ez jó kérdés.
Ennyiben maradtunk, inkább elmentünk fürdeni.

( az zavar, hogy hogy a faszba lehet, hogy nekem fogalmam sincs hogy ő mit gondol/mit érez. biztos köze van ahhoz, hogy ez eq-m közelebb van autistáéhoz egy mint a normálishoz.)

joy üzenete:
király nagyon
ilyenkor imádok veled lenni
jól esik arra gondolni, hogy íme, ez a nagyszerű, okos, szellemes fickó
és helyettem takarít

mindjárt mondod, hogy hát hogy lehetsz ekkora hülye, hogy ilyen nagyban rakod ki a videót! hát át fog lógni...

tényleg hogy lehetsz ekkora hülye? hát miért nem kisebbítetted le? ki fog lógni...

én mondtam!

de miért nem kicsinyítetted le?

hát nem volt kedvem lekicsinyíteni!

de miért nem?

de tudod mit, majd ma lekicsinyítem! mert a kódba bármikor bele lehet nyúlni!

akkor kicsinyítsed le! adok számológépet!

de megfelelő arányban kell lekicsinyíteni, és ahhoz meg számolni kell, azt meg már nem csináltam tíz éve.

mondtam hogy adok számológépet...

igen, de előtte ki kell találjam a lekicsinyítés logaritmusát!

a szó amit keresel az algoritmus.

nem érdekel! logaritmus, algoritmus, ugyanaz. meg különben is egy csomó hülyeség van a matematikában amit soha se értettem meg. meg különben is, mi az a logaritmus?

...

hát nekem ezt senki se mondta. tök gáz, hogy négyesre érettségiztem matekból, meg mindig is négyes voltam, anélkül, hogy valaha is megértettem volna, hogy mi az a logaritmus meg tanges. tényleg, mi az a tangens?

annak semmi köze a logaritmushoz!

miért ne lenne? ugyanolyan betűből van, a sinus, meg a cosinus, meg a tangens, meg a logaritmus, mind ugyanoda előre kell írni.

...

Én: Még mindig hasmenésem van!

Béla: Szegénykém!

Én: Nem használt a diétám.

Béla: Már mint az egy napos diétád?

Én: Igen...

Béla: Az emberek két hétig szoktak diétázni kekszen, meg ropin, meg cukrozatlan teán...

Én: Az baj, mert én ma kocsonyát reggeliztem...

Béla: Jó könnyed kajával indítottál akkor...

Én: Igen, mert felhívtam anyát, hogy megehetem-e a levest, amit még vasárnap főzött, de azt mondta szerinte ne...

Béla: Értem, és a kocsonya már majdnem olyan, mint a leves.

Én: és akkor kiöntöttem, és megkérdeztem, hogy a kocsonyát meddig lehet még megenni, azt mondta szerinte már nem sokáig, úgyhogy megettem mielőtt megromlana.

Mindenki tudja, hogy a pedagógusok egy idő után beciculnak. Úgy vesszük észre, hogy általában a 25-dik ledolgozott év körül kezdődik a folyamat. Mi, évek óta rettegve várjuk, mikor kezd el a mi anyukánk is szenilis félbolond vénasszony módjára viselkedni. Sajnálattal jelentem be, hogy mostanában.

Párbeszéd:

Anya: Tudsz a hugodnak telefonálni, hogy hozzon uzsonnás zacskót a piacról, ha már úgyis ott van. Az a neve, hogy uzsonnás zacskó.

Az utolsó mondattól pici összevontam a szemöldököm, de nem tettem szóvá. Felhívom a tesóm, végig ott vagyok a konyhában, ahol anya is. Utána bemegyek a szobába leteszem a telefont, jön utánam anya:

- Megmondtad neki?

-Anya, NEM.

-Neked az agyadra ment a puncid! - mondta a fiúm ámulattal a hangjában.

(És igen, mint mond az okos nő, akit éppen lehülyepicsáztak, na mit?)

-Nem is.

Szokás szerint fél hétkor csörgött a telefon, majd másodszor öt perc múlva, majd harmadszor, ekkor Béci felkelt, én meg becsuktam egy pillanatra a szemem, mielőtt elmegyek teát főzni. Aztán kinyitottam, és mivel világos volt azonnal tudtam, hogy én bizony elaludtam, mint a segg, és legalább kilenc óra van, pedig csak nyolc volt, köszönöm Óraátállítás. Fel is hívtam a rögtön a fiúmat, aki akkor már fél órája dolgozott.
Én: Fél egyig voltam fent.

Béci: Tudom, azért nem keltettelek fenl.

Én: Tudod hogy aludtál, mikor bementem?

Béci: Na, hogy?

Én: A saját takaródon aludtál, az enyémmel meg takarództál! (patthelyzet) Felébredtél, mikor kirángattam alólad a takaródat?

Béci: Nem...

Én:  És akkor ébren voltál, mikor a mellemet fogdostad?

Béci (vidoran): Nem! Ilyet csináltam?

Én: Igen, egyszer csak arra ébredtem hogy a mellemet meg a puncimat fogdosod! (aztán minden átmenet nélkül elfordult, biztos nem felelt meg a felhozatal)

Én: És tudod mi volt még? Utána meg arra ébredtem, hogy lehúztad rólam a takarómat, és betakaróztál, miközben a te takaród közöttünk volt! Visszahúztam (egy picit mérges lettem), erre te megint elvetted!

Béci: O-ó.

Én: Úgyhogy betakartalak a saját takaróddal, és utána aludtál nyugodtan...

*****

Én: ... vagy vigyem el neked a lasagnát?
Béci: Isten ments, azt dobd ki picim!
Én (boldogan, mert azt hittem meg akarja enni, pedig már tök régi): Miért?
Béci: Mert vasárnapi, és ma szerda van, én meg négy napja fosok! Biztos azért aludtam olyan rosszul...

Meg kell mondjam hogy a fiúmra rádőlt egy kaktusz, de túlélte. A kaktusz is.

Azt is meg kell mondjam, hogy egy jófej csajszi ült velem szemben a buszon (Luca, 1 éves), Makó-Szeged útvonalon iszonyat jól eltársalogtunk, tudta mondani, hogy igen/nem illetve, hogy baba. Mellesleg embert még szórólapnak így örülni nem láttam, felderült az arca, és vigyorgott, baba, mondta a képre mutatva. Nem baba, néni, szólt az anyja, mire ő: éééééé...!

Voltam anyánál is az általános iskolában, találkoztam egy tavalyi gyerekével, aki lány, neve Gigi:

Margit néni, ő a te gyereked?

Igen, ő a nagyobbik lányom.

És hányadikos vagy?

Ööö, hát másodikos.

Az meg hogy lehet?

Ő már egyetemre jár, mondta anya.

Jaaa... Akkor én idősebb vagyok, mert én már harmadikos vagyok!

majd:

Akkor neked már van szerelmed?

Igen van.

És ő is szeret téged?

Hát, legalábbis azt mondja.

És te szereted őt? (what the...)

Igen, nagyon.

És szőke? (XD)

Nem, fekete, és van szakálla is.

Akkor az csúnya!

Egyébként meg labdáztunk, aztán megmutatta hol lehet inni, aztán emelgettem, lóbáltam, lebeszéltem arról, hogy ő is emelgessen engem ("pedig én már felemeltem egy fiút, aki akkora mint te"), illetve nagy nehezen elfogadta, hogy a biciklimet nem próbálhatja ki. Megtudtam azt is, hogy ha én mondok valamit, azt nem kell betartani, mert én nem vagyok tanító néni. De már én is felnőtt vagyok, tiltakoztam, az nem számít, vágta rá három szóval félresöpörve minden ellenérvemet. Ebben maradtunk.

Megy a webcam, felveszem a fejemre a kék hajhálót.

Béla üzenete:
bugyi?
algaevőcápa üzenete:
EBBEN KELLETT DOLGOZZAK
algaevőcápa üzenete:
 hajháló
Béla üzenete:
wow
Béla üzenete:
hát, jól áll?
Béla üzenete:
(nem)
algaevőcápa üzenete:
szerintem megy a hajamhoz
algaevőcápa üzenete:
ugye!
Béla üzenete:
menni megy vele, ha te is megindulsz...

Anita kiabál: Anya nézd, nézd, megfogtam az algaevőt, nézd!

Anya: Ühüm, nézem...

Állatvédő család.

Fájós torokkal mondtam az anyámnak, hogy anyaa, el akarok menni egy torokátültetésre, mire azt mondta, hogy ne nyavalyogjak, mert nincs rá semmi szükség, meg egyébként se toleráns.

Anita: Képzeld anya, valami hülyének az a neve msn-en, hogy ma nem locsoltam!

Én: De az én vagyok!

Anita: Ja, bocs...

Kezdjük azzal, hogy sose tanultam zenélni, anti-muzikális alkat vagyok, a ritmusérzékem nulla, annyira hogy szánakozó kifejezést csal az olyan emberek arcára, akik rajtam akarják bebizonyítani, hogy de igenis, minden embernek van ritmusérzéke. Biztos nekem is volt, csak elhagytam, más ésszerű magyarázatom nincs. 

A hallásom is nulla, a boci-boci tarka dallamát már nem tudom megjegyezni, pedig állítólag az a dallamok legalja.

Ettől függetlenül imádom a zenét, ha hangszert látok, akkor nekem azt ki kell próbálnom - nem félek, hogy felsülök, mert előre tudom, hogy annyira tehetségtelen vagyok, hogy senki se nevet majd, hogy milyen béna ez az arc, mert a döbbenettől (hát ilyen is létezik, hogy tudott eddig életben maradni) szóhoz se jutnak majd, illetve megkérnek, hogy hagyjam abba, mert szörnyű. 

Szóval van itt alul a zongora widget, ráhúzod az egered egy billentyű képére, mire lejátssza a hozzá tartozó hangot. Szórakoztam vele, szokás szerint nagyon élveztem. Anya előttem állt, de nem látta, hogy mit csinálok. Egyszer csak bátortalanul megkérdezi: 

- Ez Bartók?

- Nem Anya, ezt én csinálom az egérrel.

Odajött, megnézte.

Na most ez vagy Bartókot minősíti (le), vagy engem (fel).

Mindig is tudtam, hogy annyira tehetséges  vagyok, hogy az már szörnyűnek tűnik.