Nyaggat már a fiúm szombat óta, hogy blogoljam ki, hogy szombaton 3x hívott fel, miközben nekem már a kezemben volt a teló, hogy felhívjam. Ez már nem lehet véletlen, bizonygatja, és biztosan van valami köze ahhoz, hogy lassan négy éve történt, hogy az első találkozásunk után 12 órával a ránk jellemző óvatossággal kimondtuk, hogy na akkor próbáljuk meg együtt, én meg hazautaztam, és kiraktam iwiw-re (jézusom, akkor még menő volt az iwiw), hogy kapcsolatban élek, amitől a fiúm kis túlzással könnyekig meghatódott (biztos menstruált vagy valami). Szóval azért van köztünk összhang, na.
A Szécsi Noémi könyv kezd szimpatikusabb lenni (a végére megváltozott a helyzet, vasárnap este harminc oldalt olvastam együltő helyemben bonya tanulás helyett, meg is lett a böjtje), viszont lassan kezd beindulni a cselekmény, a hatvanadik oldalon ez már nem hátrány. Félreértés ne essék, nem a cselekmény hiányával van bajom, Beckett-et imádom, neki meg a cselekmény elhagyása volt a specialitása (képzeljetek el egy olyan színdarabot, amiben nem-történik-semmi, kemény nem?), de SZ.N. nagyon előkészítem a bonyodalmat stílusa azért túlzás.
Mutatott egy fiúm egy érdekes filmet - Tropa de Elite -, ami elsőre a tipikus katonai-ruha-miatt-felismerhetetlen-de-jótestű-pasik-lövik-egymást típusúnak tűnt, de a végére kiderült, hogy egy átgondolt és veszélyesen szókimondó brazíliai társadalomkritika. IMDB-n is magasra értékelik, nem véletlen, nézzétek meg. És mivel a kivétel erősíti a szabály a 2. része (Tropa de Elite 2), még jobb mint az első. De tényleg.
Ma reggel a buszon beszélgettem egy nyugdíjas nénivel (minden héten találkozunk), és mondtam neki, hogy ZH-t írok reggel kilenctől kilenc óra tíz percig. Elgondolkozott, és mondta, hogy
- Reggel kilenckor már a fürdőben leszek, épp akkor fognak masszírozni, tehát akkor éppen nem csinálok semmit, küldhetek pozitív energiát.
-Az jó lenne, köszönöm szépen - nevetgélünk, majd ő hirtelen elkomorodott.
-De viccet félretéve - mondta - tényleg tudok küldeni energiát - Küldjek?
Mivel nyitott és elfogadó állampolgár vagyok csak egy pillanatra esett le az állam.
-Persze, küldjön- mondtam. Ártani nem árthat.
-Jól van, akkor beszélek az angyalokkal - válaszolta komolyan.
