Anita: Anya mit csinálsz? Így tök jól lehet cigányul beszélni! *még mindig anyámra* Há' dik má! Fekszik az öregasszony!
*röhögés*
Anya: Anita, kicseréljük a zárat ha elmentél.
***
Én: Nyomtatsz nekem valamit? Nyissuk meg a szabivan honalpját.
Anita: Mit?!
Én (tagoltan): Szabi-van.
Anita: Ja értem, nem Obi-Wan, hanem Szabi-Wan.
Anita: Csak tudnám ez a hal miért kergeti ezt a másikat?
Gitta: Mert meg akarja baszni.
Anya: Nagyon naturalista vagy ma, Gitta.
Gitta: Mit kellett volna mondanom? Hogy le akarja tépni a virágját?
Anita: De most már legalább tudom miért menekül.
Anita: Mi ez?!
én: Magas hőmérsékleten szárított kukac a halaknak.
Anita: Élő???
G: Anya miért fogy gyorsabban mint én?!
Anya: Én nem fogyok gyorsan! Csak másfél kiló ment le!
G: Igen, de az két hét alatt! Én egy hónap alatt fogyok ennyit!
Anita: Azért mert rajtad izmos háj van, anyán meg hájas háj.
Én: Szóltam Anitának, hogy keljen föl, mert fél tíz van.
Anya: És?
Én: Átfordult a másik oldalára.
Anya: Majd mindjárt klopfolom a húst!
Én: Jó!!
A tesóm meg egy barátnője megy helyismereti versenyre, és a tesóm Bakos: Idegen szavak kéziszótárából keres csapatnevet. A "leghorn"-t (apró termetű jól tojó tyúkfajta) és a makrocitát (nagy méretű vörösvértest) választotta. Mondtam anyának, hogy valamit elronthatott, mert mindkét gyereke lökött lett, mire az anyám visszakérdezett, hogy "Miért, jobb mintha azt mondta volna, hogy Csipet csapat, legalább valami egyedit választott!", és bár öt perces késésben volt még vágódeszkán konyhakéssel szétvágta a lejárt bankkártyáját.
És a fiúm még csodálkozik hogy mitől vagyok hülye és szenilis.
Utána anya azt tanácsolta, hogy legyen a nevük Almafa, én meg rákontráztam, hogy Bűnbeesés, de Anita nem értette. Felvilágosítottam, hogy a Bűnbeesés van a város címerén Ádámmal, Évával kígyóval meg almafával. Jaaa, mondta.
Miért érzem úgy, hogy idén is utolsó előttiek lesznek - feltéve ha a másik lány is odatalál, mert ő nem tudja hol a városi könyvtár, ahol a verseny lesz...?
-Készülj Anya, mindjárt programozni fogunk! Te leszel a segédem...
-Igen? És mit fogok csinálni?
-Mikor én sírok, akkor te fogsz vigasztalni.
-Nem hiszem. Anitával akkor röhögni fogunk.
"...a párhuzamos szakaszok távolságának aránya, 3:3:4." Mutasd hol van ez? Igen ott. De nem x, hanem az ott két x.
Tudjátok mit írt le?
xx
két x, értitek, két x....
hahhahahahaha *hajat tép*
Anita kiabál: Anya nézd, nézd, megfogtam az algaevőt, nézd!
Anya: Ühüm, nézem...
Állatvédő család.
Anita: Képzeld anya, valami hülyének az a neve msn-en, hogy ma nem locsoltam!
Én: De az én vagyok!
Anita: Ja, bocs...
(A hétvégét Makón töltöttem.
A buszmegállóban, közvetlenül azután, hogy leszálltam a buszról. )
Anita: Képzeld, van egy tyúkunk!
Én: Remélem a fagyasztóban.
Anita: Zsolti is ezt mondta...
*itt kezdtem gyanakodni*
