Béla: Mit csinálsz?
Én: Havat melegítek.
Csend.
Béla: Figyelj, ha ennyire nincs pénzetek adok kölcsön vízszámlára, nem kell hóval főznötök.
Én: ....Az akváriumba lesz, te agyhalott.
Béla: De amikor esett az eső, akkor se gyűjtöttél vizet, most miért?
Én: Mert ez izgalmas. Még sose melegítettem havat gázon.
Béla: Értem. Van nálatok annyi hó, hogy össze tudtál szedni egy vödörnyit?
Én: Persze. Itt 6-7 cm hó van.
Béla: De jó. Én itt egy darabot se látok.
Én: Mindenképpen olyan cipőben gyere, ami nem ázik be.
Béla: Jó. Elég nehéz lesz választani. Megmondom miért. Gitta, nekem csak egy cipőm van.
Én: Persze, mindig ezzel jössz, hogy neked csak egy cipőd van, pedig ez nem igaz. A múltkor vetted azt a sportcipőt is.
Béla (meglepődve): Tényleg. Akkor kettő van. De az a futós cipőm, még sose használtam.
Úgy történt az egész, hogy végigjártam a város arra érdemes turkálóit, és semmit se vettem (pedig egy helyen volt minden 500 Ft akció), meg voltam két cipőturiban (oda indultam), majdnem vettem egy sportcipőt 2800-ért, de inkább mégse. Elindultam haza.Már láttam a villamosmegállót, mikor számomra ismeretlen szúró fájdalmat éreztem a jobb talpamban, ugrálva leráztam magamról a papucsot, és közben el se tudtam képzelni milyen kő tud így szúrni. Még épp láttam a kábán odábbrepülő méhecskét, és akkor megértettem: a kis rohadék belekeveredett a papucsomba, és mikor léptem halálfélelmében belém mélyesztette a fullánkját. Kétszer.
Itt engem fogott el a halálfélelem, tízezer dologra vagyok allergiás és méhecske még sose csípett meg. Lélegzet visszafolytva vártam. Zsibbadni kezdett a lábam, és tudtam, hogy mindjárt meg fogok halni. Csakhogy a napon k meleg volt, úgyhogy átbicegtem megállóba, ahol épp elértem egy villamost, gondoltam felszállok és majd jól összeesek ott, és fulladásos halált halok az Anna kúti megállóban. Mégse haltam meg, úgyhogy leszálltam a Novotel hotelnél, van ott egy cipőturkáló, ahol új cipőket árulnak új cipő árnál egy lehelletnyivel olcsóbban. Na voltunk ott egy hónapja ketten Bécivel.
Úgy képzeljétek el, hogy koszos polcokon egymás-hegyén hátán állnak a cipők félhomályban lehet válogatni. Ilyen körülmények között sikerült két külön polcról leemelni ugyanazt a cipőt ugyanabban a pillanatban, hogy nézd már milyen jó. Akkor nem vettem meg, mert kibszottul drágának találtam.
Szóval most, a méhcsípésokozta sokkhatás miatt bementem, felpróbáltam (még a dagadó lábamnak is kényelmes volt), járkáltam benne fél órát, még mindig kényelmes volt, szóval véletlenül megvettem.
Az összes létező ruhámhoz megy, 100% bőr, telitalpú, kb 5 cm magas, nagyon nőcis. Életem talán eddigi legjobb cipője (csak egy régi bakkancsom vetekszik vele, az maga volt a mennyország, meg talán az idei-jövő évi, azutáni évi csízmám) .
Az árából igazából két másik cipőt akartam turkálni, de amúgy is válság van. Majd összehúzom a nacit, és csak egy papucsot veszek, mert azt muszáj.
