A karácsonyi tanulás ékes bizonyítéka a csokis süti folt a jegyzetben.

vettünk egy kosárlabdát.

tegnap a tikben a mellettem levő gépnél egy bölcsészforma lány éppen Robert Pattison rajongói oldalán ahhoz a topichoz szólt hozzá, hogy Mit ettem ma? (reggeli ebéd vacsora), miközben én azon agyaltam, hogy hogy is kell a lenti egyenletet megcsinálni.

Most már biztos, hogy rossz szakra járok.

(minden ötletet szívesen fogadok, mert nem jöttem rá)

mindjárt megyek elsőzéhát írni 14 órától 14 óra tíz percig. néztek mi?

haha.

én sírok.

ismét köszi gyakorlat, de a változatosság kedvéért ma alattunk fúrnak ütvefúróval én meg az első sorban ülök.

érzem hogy remeg a szék alattam.

menő.

"... összeállítási szabály fájllal, magyarul make fájllal szokták végezni..."

ekkorát is régen szoptam már, az elmúlt négy napot szünet nélküli tanulással töltöttem a mai vizsgára, és most, elindulás előtt mikor a biztonság kedvéért még egyszer lecsekkoltam, hogy melyik terembe is kell menjek, még akkor se tűnt fel, újra lecsekkoltam a téves infót,  hív a fiúm, hogy mi van, mire a biztonság kedvéért rákérdeztem nála, hogy ugye tényleg fél tizenegyre kell menjek, mire ő meglepődve: nem kilenc harmincra?

de igen, a fél tizenegy a vizsga vége, gálánsan kezdőidőpontnak olvastam, kétszer is.

a jézuskától  buszbalesetet kérek karácsonyra, amiben egy repülő üvegdarab lenyisszantja a fejem.

kínomban röhögök,

(és kiabálva és nevetve halok meg)

//az eredeti szövegben mondjuk ellentétes értelmű, de kiemelve szuper

a fájlrendszer segítheti az információ védelmét.

mentések
- helyreállítás katasztrófa esetén
- helyreállítás hiba esetén

ha én végzek az egyetemen, mondtam Mártinak, akkor elégetem az összes ilyen könyvet, mutattam rá egy kiló szörnyedvényre.

inkább ne, mondja ő, jól néz ki.

két átszállással később kérdezem tőle, hogy észrevette-e, hogy a könyv nagy része valami Minix nevű operációs rendszerről szól. mondja, igen, még szerencse, hogy azt nem kell tudni. de csak azért, nem mondom én, mert nem a Máté Eörs tanítja a tárgyat, mert akkor még a forráskódját is fejből kellene tudni.

127 perces, egész estés amerikai-angol-indiai dráma.

Ismertető: Egy modern processzus szenvedései. Lefoglalják, majd PCB láncra fűzik, leszármazottaival állandó küzdelmet kell vívnia az erőforrásokért. etc.

Minden egyes temetés után elmondom magamban, hogy oké, akkor én most öt évig nem akarok temetésre menni, eddig még egyszer se jött be. Kezdődött 2004-ben a nagypapámmal, 2006 Marcicica, 2009 Archiebald + a nagymamám. Felvetődött bennem hogy talán nem kéne ezt mantráznom, nem jön be.

Vasárnap délben a fiúm nagypapája kapott agyvérzést, az agya hetvenöt százaléka károsodott, gyakorlatilag agyhalott. Önállóan lélegzik (ez az egyetlen dolog amire még képes) és senki se tudja, meddig marad még így. Senki se mondja, hogy mi várható, mert bármi megtörténhet, de ha valami is történne, az gyakorlatilag csoda lenne.

A dédnagymamám a múlt héten töltötte a 92-t, a lehető legnagyobb egészségnek örvend, lepipál jópár ötvenest. A nagymamám a múlt héten volt először gyógytornásznál a hatszor műtött kezével. A fiúm megfázott, (saját véleménye szerint tüdőgyulladást és arcüreggyulladást kapott), de egy hétvége alatt rendbe jött. A neonhalak leikráztak, pedig nem is lágy vízben tartom őket. A növények kinőtték az akváriumot. Valamit kurvára jól csinálok. Túl jól.

Én jól vagyok, 3,5/5 pontot kaptam Assemblyből, és néha értem a sztochasztikát.

Beszélgettünk tegnap a fiúmmal, szerinte a legjellemzőbb tulajdonságom hogy állandóan ideges vagyok és félek. Nem is, mondtam, azt közben az összes létező kényszeres viselkedést művdelem - körömrágás, szájbőrtépés, körömágybirizgálás, szemöldöktépkedés, kényszeres orr- fül- és archoz nyúlkálás, és valami állandóan van a számban (kéz, ceruza toll, hajcsat, etc)

Esélytelen vagyok egy állásinterjún.

Felhívtam azért a fiúm, hogy tényleg nála van-e mindkét esernyő, miközben egyet se használ, de igen. Azt tanácsolta, hogy vegyek egyet Szegeden, és mutatott némi együttérzést. 

Na, mindezek után mikor a ketchupot kerestem a hűtőben lehajoltam, a nadrágom beleakadt a hátam mögött levő konyhaszekrány felső sarkába, és széthasadt a fenekén. talán ha kétszer volt eddig rajtam

Levetkőztem, átöltöztem. felhívott a fiúm, hogy ő kitalálta, hogy hogyan csináljuk meg a kocsit (szerintem szerelővel). Mármint ő azon agyal, hogy hogyan lehet legolcsóbban megúszni a kötelező szervíz+műszaki+zöldkártya triót, miközben tegnap már megtudta, hogy a költségek tetemes része fix, tehát nem lehet belőle sprórolni. Mondtam neki, hogy jelenleg nem érdekel az autó, de telefonálni sincs kedvem. Megsértődött.

Elindultam. Isten kedves volt, miután a sarokra érve bőrig áztam már csak alig szemerkélt az eső, és a szél se fújt annyira. Kiértem a buszmegállóba, ahol belém villant,hogy baszdki otthon van a bérletem és miden papírom. Hazasétáltam ( újból szakadó eső, szélvihar), lekéstem a buszt, elpakoltam az irattartót, megszárítottam a hajam, megnéztem mikor megy a következő busz, és mérlegeltem, hogy nem megyek sehová, mert úgyis nulla pontot kapok a zh-ra, ez egy ilyen nap. Elindultam a buszhoz, megázott a megszárított hajam, a többinek mindegy volt. Felszálltam, tanultam. Leszálltam, megfagytam a vizes ruháimban a helyi buszmegállóban mire késve jött a busz. Felszálltam, leszálltam, esőben átrohantam az Irinyibe, csak tíz percet késtem. Megírtam a pici zh-t, természetesen mindent összekavartam, 0 pont, kaptam egy mini sírógörcsöt, lenyeltem.

Elmentem venni egy esernyőt egy kínaiba. Találtam egyet 500 Ft-ért, máskor is ilyenem volt. Megvettem. Kimentem, kinyitottam, és éreztem, hogy valami fura.  Mire átértem az Árpád tér másik oldalára, már tudtam, hogy selejt, a teleszkópos nyélből kifelejtettek egy szegecset. Azért még bementem a eldorádóba, és megvettem a másik 100 ft-re leárazott kendőt, amit a múltkor kinéztem. Sötétkék, majdnem fekete. Vékonyítja a dagadt arcom.

Visszamentem a kínaiba, sorba álltam. Megmutattam az eladónak, és hozzátettem, hogy tíz perce vettem, de nem kaptam meg a blokkot. Megnézte az esernyőt, még rajta volt a bolt cédulája, és közölte velem, hogy mindig odaadjuk a blokkot, csak valaki nem várja meg, és menjek válasszak egy másikat. Választottam egy 800 forintosat, kinyitottam, kiderült, hogy törött. Megfogtam egy másikat, kinyitottam, működött, megírtuk a jegyzőkönyvet, kifizettem a különbözetet, eljöttem, blokkot nem kaptam. Az esernyő működik. Este nyolcig leszek, úgyhogy vettem egy pogit 100 ft-ért. 

Na, éljek-e még tovább, vagy ennyi elég volt?

pocsék napom volt tegnap. mire beértem szegedre az egésznapi zsepimennyiségemet elhasználtam, vennem kellett egy százas zsepit, persze onnantól egész nap egyszer se fújtam ki az orrom, bezzeg ha nem veszek.

kalk2-n három sor után fogyott ki a tollam, kaptam egyet mondjuk, de utána rossz helyen folytattam a feladatba behelyettesítést, nulla pont.

épphogy elértem a hatórási buszt, két büdös ember között álltam, beérkezés előtt tíz perccel felszabadult egy ülőhely, leültem, mellém ronda büdös férfi, akit ráadásul ismerek. ha nem nézel rá és a másik irányból veszel levegőt elég kellemes társaság.

itthon továbbra se megy a levegőztető, a lányplatti meg minden kaját felzabál a neonhalak elől, überdagadt.

ártó szellemek, dögöljetek meg mind.

Olvastam egy oldalt  Tannenbaum Számítógép architektúra című könyvéből és leragad a szemem. Alvászavarosoknak ideális. Viszont megtanultam, hogy az adatok áramlásának útja, az adatút. Az adatút feladata hogy kiválasszon egy vagy két regisztert, és egy műveletet végeztessen el rajtuk az ALU-val, majd a művelet eredményét eltárolja egy regiszterben.

Még jó, hogy egy olvasás után tanulok.