Az algaevő éppen meghámozott szőlőt eszik. Bio.
A neonhalak egy csoportban lebegnek az aki közepén. Néha meggyőződésem, hogy az algaevőnek egyedül több esze van, mint a másik tizenhatnak együtt.
A szomszíd legkisebb kutyája (projektneve: kiskutya) reggel óta nálunk lebzsel. Annyi esze mondjuk nincs szegénynek, hogy bejöjjön a teraszra az eső elől, de nagyon lelkesen csóválja a farkát, ha meglát minket a szúnyoghálón keresztül.
Tegnap itt volt az öregebbik tacsi kutya is, kétszer zavartam el, mivel attól féltem, hogy őt esetleg zavarná a Cici jelenléte, és nem akartam állatorvoshoz menni. Aztán mikor másodszorra zavartam el szegény az utolsó pillanatban láttam, hogy a macska tőle egy méterre, neki háttal fekszik, és lóbálja a farkát.
Ennyit az aggodalmaimról.
Elvesztettem majd megtaláltam az akváriumban a csillogó piros követ, majd észrevettem, hogy új hajtást hoz az amazonaszi kardfűnek becézett, de egyébként ismeretlen nevű növény.
Az algaevő tovább nőtt (hízott), a neonok meg újra megtanulták, hogy ha hatkor lekapcsolom a levegőztetőt (lélegeztetőt a családom szerint), akkor etetés következik. Egyre könnyebben és szívesebben eszik meg a szúnyoglárvát, amihez én is egyre könnyebben nyúlok hozzá puszta kézzel. Ha láttatok már undorító dolgot, akkor képzeljétek el kétszer rosszabban.
Raktam be az algaevőnek uborkát (házi majdnem bio), elég szépen megcsócsáltam, meg egy sárgarépát (100% bio). Ezután családi látványosság volt, ahogy az algaevő a répát szívogatta, ami persze a talaj felett pár centivel lebegett, és állandóan körbeforgott az algaevő súlyától, csináltam róla videót is:)
