Béla: Mit csinálsz?
Én: Havat melegítek.
Csend.
Béla: Figyelj, ha ennyire nincs pénzetek adok kölcsön vízszámlára, nem kell hóval főznötök.
Én: ....Az akváriumba lesz, te agyhalott.
Béla: De amikor esett az eső, akkor se gyűjtöttél vizet, most miért?
Én: Mert ez izgalmas. Még sose melegítettem havat gázon.
Béla: Értem. Van nálatok annyi hó, hogy össze tudtál szedni egy vödörnyit?
Én: Persze. Itt 6-7 cm hó van.
Béla: De jó. Én itt egy darabot se látok.
Én: Mindenképpen olyan cipőben gyere, ami nem ázik be.
Béla: Jó. Elég nehéz lesz választani. Megmondom miért. Gitta, nekem csak egy cipőm van.
Én: Persze, mindig ezzel jössz, hogy neked csak egy cipőd van, pedig ez nem igaz. A múltkor vetted azt a sportcipőt is.
Béla (meglepődve): Tényleg. Akkor kettő van. De az a futós cipőm, még sose használtam.
kötni tanulok. a szemelvesztés már remekül megy.
építettem hóembert, a macska kritikusan figyelt. mikor hógolyóval dobáltam a kerítést elmenekült, majd megint előkerült. megengedte hogy megsimogassam a feje tetejét, és a hátát. egy másodpercig se titkolta a lenézését, miközben fél óráig folyamatosan szövegeltem neki, ettől függetlenül állandóan dörgölődzött és mindenhová követett.
imádom.
a kutya nélkül nem az igazi.
A mai napomból tíz percet vett el, amíg megtanultam a Boole-algebra legfontosabb szabályait, és további húszat, amíg azon töprengetem, hogy most akkor műveltebb lettem-e?
Most egy ha nem mondhatod el senkinek mondd el mindenkinek típusú bejegyzés következik.
Mióta ismét rendszeresen hódolunk a fiúmmal az egyetlen közös hobbinknak (na mi az) sokkal ritkábban esik búskomorságba, tehát bizonyította, hogy szex közben boldogsághormonok szabadulnak fel.
Egyébként meg tíz centi hó esett, lefagyott a kezem miközben abéla kiásta az autót és kesztyű nélkül lekaparta a jeget az ablakokról. brrr.
