Nézz' már mi jött ki az orromból, kiáltotta a fiúm a műtét utáni negyedik napon. Ilyen ragadós-nyúós állaga van, de kemény. Akarsz vele játszani?
Egyébként túléltük, minden oké, kis túlzással annyit alszunk mint amennyit ébren vagyunk.
**
Hazaérkezése után fél órával, ő félig alszik az ágyban, én pakolászok.
Én: Jajj, még nem is mondtam a nap jó hírét!
Ő (reménykedve): Na mondjad!
Én: Emlékszel a magokra, amiket Helgáéktól hozunk?
Ő (lemondóan): Igen...
Én: Képzeld, kikelt kettő! Lesz fánk! Lesz fánk! Örülsz?
Ő: Igen. A fánk az finom.
Egyébként a nevetés fáj, jobban mint a trüsszögés. Ennek köszönhetően egyedi arckifejezéssel nevet: benne van a világfájdalom életérzése, és a nem hiszem el hogy ilyen hülye vagy bmeg egyszerre, tiszta élvezet nézni. Egyébként meg titán-kloridot csöppent az orrába, épphogycsak halálfej nincs rajta:)
magas vérnyomásban szenvedőknek nem ajánljuk, olvastam a BOMBA! nevű energiaital hátulját, miután fél doboz elfogyasztása után spontán vérezni kezdett az orrom. Igen ám, gondolom, de csakhogy nekem alacsony, kivéve ha kórházban mérik, ott minden egyes alkalommal 140/80, otthon alig több mint 110, a pulzusom is az elfogadható tartomány alján van, emellett a normális testhőmérsékletem is egy pindurkányit alacsonyabb, mint szokásos, pont annyira, hogy a fiúm minden egyes alkalommal megjegyezze, hogy jéghideg a kezed, pedig nem is fázok, sőt.
Nem azért írom, mintha aggódnék, csak érdekesség. Beperelem a céget, mivel nem figyelmeztettek, hogy orrvérzés előfordulhat, és mire észrevettem már prímán összevéreztem a kedvenc fehér nadrágomat.
Tettem még egy próbát, odanyomtam a fiúm hátához a kezecskéimet, hm, nem is olyan hideg a kezed mondta ő, miközben én jéghidegnek éreztem, na akkor kicsit megijedtem.
Ideveled láncfűrész.
