na, van hat vizsgasor, ezeket kérdezi évek óta. idén eddig két vizsga volt, maradt négy vizsgasor ezeket megtanultam, a többire rá se néztem. erre mi volt? naná hogy az első vizsgasor.
isten utál engem.
(nem is csodálom mondjuk)
ekkorát is régen szoptam már, az elmúlt négy napot szünet nélküli tanulással töltöttem a mai vizsgára, és most, elindulás előtt mikor a biztonság kedvéért még egyszer lecsekkoltam, hogy melyik terembe is kell menjek, még akkor se tűnt fel, újra lecsekkoltam a téves infót, hív a fiúm, hogy mi van, mire a biztonság kedvéért rákérdeztem nála, hogy ugye tényleg fél tizenegyre kell menjek, mire ő meglepődve: nem kilenc harmincra?
de igen, a fél tizenegy a vizsga vége, gálánsan kezdőidőpontnak olvastam, kétszer is.
a jézuskától buszbalesetet kérek karácsonyra, amiben egy repülő üvegdarab lenyisszantja a fejem.
kínomban röhögök,
(és kiabálva és nevetve halok meg)
//az eredeti szövegben mondjuk ellentétes értelmű, de kiemelve szuper
Úgy kezdődött, hogy egy nem túl szép, de kifejezetten esős napon abéla így szólt:
- Nyomtatnom kellene.
-Nekem is! - vágtam rá.
-De nekem sokat - mormogta.
-Nekem is!
Így hát számolgatni kezdtünk. Mindketten tisztességes szakokon tanulunk, én informatikus vagyok (minden vagy ppt vagy pdf dokumentumokban van) a fiúm jogász szakon (sok-sok unalmas törvény, ami letölthető a netről). Az eredmény többszáz oldal, és nyolc forintos költséggel és jópárezer forintos tétel jött ki. Ehhez hozzáadtuk a vizsgaidőszakra már kinyomtatott oldalak árát, és ekkor átléptük az 5000 forintos határt. A fiúm hümmögött, és bizony én is éreztem, hogy ez bizony már nem fér bele az egyébként is szűkös, de most még szerényebb költségvetésünkbe (több mint egy hétig táppénzen volt a pasi a múlt hónapban). Így hát jegeltük a témát.
