A tyúk haza lett paterolva, már a szomszéd is röhögött azon, hogy mit gondolhatnak az emberek, hogy miért visz el innen minden nap egy tyúkot. Egyébként kerítést javít, ebben odáig jutott, hogy lebontotta, és most a kis lyuk helyett zéró kerítésünk van.
Locsoltam is ma, állítólag béna vagyok, de nem adom fel (énekelve és nevetve halok meg).
Bécivel minden oké, bár kicsit türelmetlenebb vagyok, amit nyálas hangok kiadásával kompenzálok. Elszoktunk már a távolságtól, hiányzik a testi kommunikáció.
Csinálgatom a szar kijegyzetelését a tannenbaum könyvből, az első pár tétel ki van dolgozva, már csak két milló hatszázötvenezer-négyszázhuszonnégy van hátra.
A tyúk, az bizony le lesz vágva, úgy összeszarta a biciklimet, hogy már ki se látszódik a fekete-vörös terepminta, kell annak a dögnek a kormányon aludnia már harmadik napja. Meg különben is, mi a fenének szarik alvás közben?
Ingerültségem kiváltó oka az, hogy reggel óta megállíthatatlanul ömlik belőlem a takony allergia címen, és irritált a torkom meg eldugult a jobb fülem, helló augusztus.
Ma majdnem megfojtottam egy kutyát, de aztán mégse, összeszedtem két láda lehullot kukacos almát, pakoltam, megcsináltam a húst a töltött paprikához, megcsináltam a rántást, felöntöttem paradicsommal, utána hagytam, hogy anya békében égesse oda. Néztem tv-t és összepakoltam és írtam egy emailt, és megcsodáltam a tyúkot, aki tegnap a biciklim kormányán aludt. Hámoztam almát és szilvát a komposzthoz, elpakoltam a tegnap kifőzött szilvalekvárt és szilvabefőttet.
Meghallgattuk a Quasimodo a kasszás és a Quasimodo a miniszterelnökjelölt c. kabarékat, és sírtunk a röhögéstől, meg lerágtam a körmöm három ujjamról, természetesen nem idegi alapon.
Szóval don't worry, make war.
Tegnap óta van egy tyúkunk, a szomszédból jött át. Én az ő helyében nagyon boldog lennék, tegnap szotyit adtak neki enni, ma uborkát kapott, betömte mind a kettőt. Mellesleg ezerkétszáz négyzetméteren kóvályoghat szabadon, a kert tele van árnyékot adó fákkal, néhányon még gyümölcs is van. Reggel a kisokos felfedezett egy darab meggyet egy kicsike meggyfa lelógó ágán, így ért az öröm, hogy láthattam két lábon meggy után ugráló tyúkot. Elérte, megette, boldog volt. A nap további részét egy akácfa árnyékában töltötte. Tiszta tyúkmennyország feeling.
Nekünk nem annyira mennyország, mivel hálás állatot fogtunk ki, lelkesen adogatja vissza a neki szánt élelmet a másik végén, parasztosan: alig győzzük söpörni a tyúkszart a járdáról.
A tyúk nem lehet valami okos állat, ugyanis már nem emlékszik rá, hogy merről jött, így visszamenni se tud. Pedig az akácfa, ami alatt üldögél nincs egy méterre a kerítésen levő egyetlen lyuktól, ahol szegény pára átbújt hozzánk. Már többször elsétált a lyuk előtt, párszor átnézett, és meg is állt gondolkodni, de végül mindig maradt.
