elég már az utazásból, tegnap kérdezte az apám, hogy mikor megyek bajára, megmondtam aztán közvetlenül utána megkérdezte, hogy mikor negyek vissza makóra. haha. persze seggrészeg volt, de ez nem mentség.
megmondtam ezt is, erre persze jött, a miért akkor, miért nem máskor, meg majd ő elvisz autóval. (anyád, életveszélyes. képzelj el valakit, akinek ócska autója van, bénán vezet, a reflexei szarok, mert húsz éve szívja magába az alkoholt mint a szivacs, de azért 150-nel megy. na, ő az apám, ha látjátok az utakon, húzódjatok félre. jó messzire.)
itt vagyok baján, még ki se pakoltam a táskámból, az anyám már jött is, hogy mikor költözök haza, vagy hazaköltözök-e egyáltalán, mert ha igen, akkor még júniusban ki kell meszelni, mert talált magának a nyárra munkát (wtf, én miért nem tudok soha semmiről?), és utána nem ér rá. ebben mondjuk nem értem, hogy ha én nem lakok itt, akkor mivel ér rá jobban, de hagyjuk is.
hogy én mit szeretnék? beköltözni szegedszitibe abba az albiba, amit a h. nóra meg á. gergő hirdet ezer éve. egyedül élni kényelmes, meg nem is, de most éppen vonz.
őszintén végiggondolva az elköltözés nem segítene abban, hogy jobban megbékéljek a saját nyomorommal. mindenkinek megvan a maga keresztje, vagy mi. tényleg, mi?
másrészről meg fogalmam sincs mi van ebben a frontinban (utánaolvastam de csak a névelőket értettem), de képzeljétek el (mind a két olvasóm) tudok, koncentrálni. csodálatos érzés, hogy megint működik, hogy elolvasok valamit háromszor, aztán később is emlékszek rá. csodálatos. mégse szenvedek időskori elbutulásban, pedig egy ideje már ettől féltem.
a (még) fiúm hatására nem mondom el neki, hogy szorongásoldózok (új ige), mert szerinte még az enyhe altató is bűn (nem egészséges), nem is szed semmit, pedig évek óta nyavalyog, hogy nem tud aludni. persze tényleg nem egészséges, de szorongani és nem aludni se egészséges. nekem legalábbis nem jött be.
