gitta: majd úgyis megyünk cipőt venni!
béla: kinek?
gitta: nekem!
béla: most vettünk cipőt...
gitta: de az nem csizma, hanem sportcipő.
béla: akkor azt mondjad. a csizma nem cipő. de csizmát is most vettünk...
gitta: az négy éve volt.
béla: olyan réééég? hogy repül az idő. mintha tegnap lett volna.
Felkeltem. A padláson megkerestem az elveszett táskám, benne a pénztárcámmal és a pénzemmel, amit előtte levő napon elköltöttem hitelbe'. Elmentem futni, de addigra persze már meleg volt. Az első kilométer halál volt, a másodiknál beálltam egy nálam jobb iramú középkorú nő mögé (szégyen rám nézve), és mögötte egész könnyen végigmentem. Félúton hátrakiáltott, hogy
-Hallom valaki kerget! - és egyáltalán nem kapkodta a levegőt, és nem is volt vörös a feje.
-Bocsi - kiáltottam volna vissza, de csak elfúló harákolás jött ki. A bocsi volt a legrövidebb szó, amit fel tudtam hörögni. Igazából azt akartam mondani, hogy "Sajnálom, ha zavarlak, tudom hogy idegesítően hörgök, de pocsék a tüdőm, és akkor se tudtam futni, mikor vékony voltam, most meg még tíz kiló hájat is cipelek, meg csak pár napja járok reggelente futni, de légyszi had maradjak, mert mögötted futni lelkileg sokkal könnyebb, mint egyedül!" Remélem a bocsi is megtette.
-Semmi baj! Fő az egészség! - aztán rákapcsolt az utolsó párszáz méteren, én meg szétesve vonszoltam magam árnyéktól árnyékig.
Lejtőn hazafelé biciklivel egy álom volt, kellemes szellő hajtotta az izzadtságot a szemembe a homlokomról, itthon persze megértő és bölcs édesanyám várt.
- Olyan a fejed, mint egy ráké - mondta, és csak reméltem, hogy arra gondol, hogy vörös vagyok, nem pedig ollóim nőnek a nyakamból. Abban az állapotomban meg se lepődtem volna.
-Szerinted használ, hogy minden nap elmegyek futni? - kérdeztem a rám jellemző futás utáni kétségbeesés mélyéről.
-Hát - sandított rám, csak úgy sütött a gúny a hangjából - szerintem a kenyéradagot is le kellene csökkenteni.
-Ezt olyan könnyen mondod másoknak - és reméltem, hogy hallotta a szakadék szélén táncol, és ha tovább baszkurál valaki kivágja az összes virágot a kertjében - Látszik is, hogy olyan munkád van, ahol nem kell emberekkel foglalkoznod, egyáltalán nem értesz hozzá! Épp bíztatásra vártam!
-Az igazság szerintem fontosabb - vágta rá, és láttam rajta, hogy mind a három hájhurkája élvezte a vergődésemet.
-Hallottad már azt a kifejezést, hogy kegyes hazugság?
-Én nem hiszek benne - mondta győzedelmesen, és akkor úgy gondoltam, hogy mostantól én se hiszek benne, elvégre egy család vagyunk, és én is képes vagyok vigyorogva az arcába nyomni a félelmeit, IGAZSÁG címszó alatt.
-Nagyon ügyes vagy, biztos használni fog - tette még hozzá, azonban már nem hittem neki. Tudtam, hogy mindez ez átverés, ezért nem is néztem meg alaposabban a "hármat fizet négyet vihet" feliratot a kellemes huszonpár fokra hűtött tesco-ban sétálva. A halmedencében levő halak száma, és a körülötte kialakult tömeg fordítottan arányos volt: nulla halra jutott harminc ember. Néhányan kínjukban a közeli kozmetikumokat nézegették, de hiába: abból nem lesz halászlé. Az eladók idegesek voltak, a padlót pedig vércseppekkel kevert víz borította. Halvér, gondoltam. A szag kibírhatatlan volt. Arrébb sétáltam, és betettem a tojást a kosaramba. XXL méret, hirdette a felirat, és valóban: nem lehetett rácsukni a tojástartó tetejét.
Valahogy hazahoztam anélkül, hogy eltörtek volna.
Úgy kezdődött, hogy egy nem túl szép, de kifejezetten esős napon abéla így szólt:
- Nyomtatnom kellene.
-Nekem is! - vágtam rá.
-De nekem sokat - mormogta.
-Nekem is!
Így hát számolgatni kezdtünk. Mindketten tisztességes szakokon tanulunk, én informatikus vagyok (minden vagy ppt vagy pdf dokumentumokban van) a fiúm jogász szakon (sok-sok unalmas törvény, ami letölthető a netről). Az eredmény többszáz oldal, és nyolc forintos költséggel és jópárezer forintos tétel jött ki. Ehhez hozzáadtuk a vizsgaidőszakra már kinyomtatott oldalak árát, és ekkor átléptük az 5000 forintos határt. A fiúm hümmögött, és bizony én is éreztem, hogy ez bizony már nem fér bele az egyébként is szűkös, de most még szerényebb költségvetésünkbe (több mint egy hétig táppénzen volt a pasi a múlt hónapban). Így hát jegeltük a témát.
Szóval úgy áll a dolog, hogy tegnap elég pocsékul éreztem magam, úgyhogy Béci belement abba, hogy elvisz a Corába, és veszünk egy adag Milli túrórudit (5x30 gramm), meg is fogadtam, hogy nem veszünk semmi mást. Kétszer egymás után.
Bementünk, és elindultunk, hogy vegyünk egy gumikesztűt, de meggondoltam magam félúton, és mivel úgyis az állateledeles szekciónál voltunk bementünk, csak úgy nézelődni. Néztünk, nézelődtünk, amikor hogy-hogynem a fiúm a legfelső polcon, amire én magamtól sose néztem volna fel (alacsony vagyok) meglátta, hogy a tetra fűtők 3000 forintosak. Na most nekem egy kétezer forintos hévíz fűtőm van, nagyon szeretem, az egy hónapos működése alatt nem romlott el, és ennél többet nem is várhatok tőle. Nem vagyok elégedett vele, össze-vissza fűt, általában túl, nem is kicsit, ha 24 fokra állítom, akkor simán felfűt 28-29 fokra, ha 18 fokra tekerem, akkor már csak 24-25-re. Szóval álltunk előtte (bolti ár kb 5000 forint), és akkor a fiúm azt mondta, hogy van pénzed, én meg rávágtam, hogy van. Szóval most van egy tetra ht 50 fantázianévre hallgató fűtőm, nagyon szexi, fekete-zöld, nehéz, látszik rajta, hogy minőségi anyagból van, könnyen leolvasható róla a hőmérsékleti skála, imádom, szép, impozáns. Két menő fekete tapadókorong van hozzá, biztosan fogja a cuccot, nem mozog úgy, mint a hévíz.
A próbafűtés során már végigtisztogatta az algaevő (gyorsan végzett, kit lepett meg?), szóval neki is szimpatikus. Mondjuk az algaevő mindent letszitogat az akváriumban, ami nem üveg, a szűrőt naponta többször is. Végigjárja a díszkavicsokat - hiába várom, hogy egy picit bealgásodjanak. Alapossága kiterjed a hőmérőre is. Az üveget meg én úgyis lekapargatom, mert elhiszem hogy nem jut ideje rá:D
Ezután bementünk a baumaxba (csak körbenézünk!), vettünk egy reluxát, ami a fiúm és az anyukája szerint 80 cm-esnek kell lennie, szerintem 60, és ma kiderült, hogy tényleg 60 centis az ablak, profi vagyok.
Úgy történt az egész, hogy végigjártam a város arra érdemes turkálóit, és semmit se vettem (pedig egy helyen volt minden 500 Ft akció), meg voltam két cipőturiban (oda indultam), majdnem vettem egy sportcipőt 2800-ért, de inkább mégse. Elindultam haza.Már láttam a villamosmegállót, mikor számomra ismeretlen szúró fájdalmat éreztem a jobb talpamban, ugrálva leráztam magamról a papucsot, és közben el se tudtam képzelni milyen kő tud így szúrni. Még épp láttam a kábán odábbrepülő méhecskét, és akkor megértettem: a kis rohadék belekeveredett a papucsomba, és mikor léptem halálfélelmében belém mélyesztette a fullánkját. Kétszer.
Itt engem fogott el a halálfélelem, tízezer dologra vagyok allergiás és méhecske még sose csípett meg. Lélegzet visszafolytva vártam. Zsibbadni kezdett a lábam, és tudtam, hogy mindjárt meg fogok halni. Csakhogy a napon k meleg volt, úgyhogy átbicegtem megállóba, ahol épp elértem egy villamost, gondoltam felszállok és majd jól összeesek ott, és fulladásos halált halok az Anna kúti megállóban. Mégse haltam meg, úgyhogy leszálltam a Novotel hotelnél, van ott egy cipőturkáló, ahol új cipőket árulnak új cipő árnál egy lehelletnyivel olcsóbban. Na voltunk ott egy hónapja ketten Bécivel.
Úgy képzeljétek el, hogy koszos polcokon egymás-hegyén hátán állnak a cipők félhomályban lehet válogatni. Ilyen körülmények között sikerült két külön polcról leemelni ugyanazt a cipőt ugyanabban a pillanatban, hogy nézd már milyen jó. Akkor nem vettem meg, mert kibszottul drágának találtam.
Szóval most, a méhcsípésokozta sokkhatás miatt bementem, felpróbáltam (még a dagadó lábamnak is kényelmes volt), járkáltam benne fél órát, még mindig kényelmes volt, szóval véletlenül megvettem.
Az összes létező ruhámhoz megy, 100% bőr, telitalpú, kb 5 cm magas, nagyon nőcis. Életem talán eddigi legjobb cipője (csak egy régi bakkancsom vetekszik vele, az maga volt a mennyország, meg talán az idei-jövő évi, azutáni évi csízmám) .
Az árából igazából két másik cipőt akartam turkálni, de amúgy is válság van. Majd összehúzom a nacit, és csak egy papucsot veszek, mert azt muszáj.
