Ez a posztot csak egy idézettel tudom kezdeni: Valamiben meg kell halni. Ezt a dédnagyanyám (93) szokta mondogatni, mikor épp felvetjük, hogy orvoshoz kellene mennie, mivel épp lerohad a lába, néha elájul és éjjelente vérzik az orra.

Nos, ha valamiben meg kell halni, akkor a mai nap tökéletes számomra. 3:25-kor ébredtem, majd 5:50-kor a cuccaim végső ellenőrzése során találtam egy 2002-es jubileumi kossuth százast, ekkor már tudtam, hogy a mai napom csak szar lehet, hiszen már minden szerencsémet elhasználtam.
Be is jött, először arra jöttem rá (a buszon), hogy se diák, se személyi se lakcímkártya nincs nálam. Gyors telefon után kiderült, hogy mindhárom otthon van. Nem sokkal később egy bravúros mozdulat után a kossuth százas kiesett a táskám pici oldalsó zsebéből, de egy mórahalmi-fürdőzős bácsi visszaszolgáltatta, ezzel felemésztve a napi szerencseadagom maradékát. Ezúton is köszönöm.

Az örült-büdös sok helyet foglaló néni félúton ült le mellém, attól kezdve az utazás átváltozott tortúrává. A néni random elaludt majd felébredt morgott stb. II-es kórház megállónál felugrott, és mint az őrült öltözni kezdett, mintha le akarna szállni, majd azt mondta, hogy ja még csak itt vagyunk, és visszaült. Hú, mondom.Kérdezte, hogy milyen tudományt tanulok, és mondtam, hogy majd valamikor informatikus leszek. Majd.

Aztán beértem bonya zh-ra, megkaptam, elolvastam, és utána már csak az foglalkoztatott, hogy hány pontot kell szerezni minimum. Szerintem egy hónappal ezelőtt ugyanennyit tudtam volna, csak közben jó pár óra tanulást fektettem a dologba, és most mégis ugyanott tartok, mintha nem csináltam volna semmit. Ezt érdemes lesz észben tartanom a hátralevő egy (kettő...három... négy) félévem során.

most megyek SZAR zh-zni.

nagyon remélem, hogy menni fog, négy pattanást növesztettem az idegtől, megmostam a hajam, sminkeltem, kurvára előnyös ruhát húztam fel, hozzá illő karkötővel, parfüm etc, ja, és még tanultam is.

 áh, úgyse fog menni, de a reményhal meg utoljára

Azért most, hogy megtanultam számokat ábrázolni x biten z többlettel y jegyű törtrésszel egy picit okosabbnak érzem magam, mint tegnap.

Felhívtam azért a fiúm, hogy tényleg nála van-e mindkét esernyő, miközben egyet se használ, de igen. Azt tanácsolta, hogy vegyek egyet Szegeden, és mutatott némi együttérzést. 

Na, mindezek után mikor a ketchupot kerestem a hűtőben lehajoltam, a nadrágom beleakadt a hátam mögött levő konyhaszekrány felső sarkába, és széthasadt a fenekén. talán ha kétszer volt eddig rajtam

Levetkőztem, átöltöztem. felhívott a fiúm, hogy ő kitalálta, hogy hogyan csináljuk meg a kocsit (szerintem szerelővel). Mármint ő azon agyal, hogy hogyan lehet legolcsóbban megúszni a kötelező szervíz+műszaki+zöldkártya triót, miközben tegnap már megtudta, hogy a költségek tetemes része fix, tehát nem lehet belőle sprórolni. Mondtam neki, hogy jelenleg nem érdekel az autó, de telefonálni sincs kedvem. Megsértődött.

Elindultam. Isten kedves volt, miután a sarokra érve bőrig áztam már csak alig szemerkélt az eső, és a szél se fújt annyira. Kiértem a buszmegállóba, ahol belém villant,hogy baszdki otthon van a bérletem és miden papírom. Hazasétáltam ( újból szakadó eső, szélvihar), lekéstem a buszt, elpakoltam az irattartót, megszárítottam a hajam, megnéztem mikor megy a következő busz, és mérlegeltem, hogy nem megyek sehová, mert úgyis nulla pontot kapok a zh-ra, ez egy ilyen nap. Elindultam a buszhoz, megázott a megszárított hajam, a többinek mindegy volt. Felszálltam, tanultam. Leszálltam, megfagytam a vizes ruháimban a helyi buszmegállóban mire késve jött a busz. Felszálltam, leszálltam, esőben átrohantam az Irinyibe, csak tíz percet késtem. Megírtam a pici zh-t, természetesen mindent összekavartam, 0 pont, kaptam egy mini sírógörcsöt, lenyeltem.

Elmentem venni egy esernyőt egy kínaiba. Találtam egyet 500 Ft-ért, máskor is ilyenem volt. Megvettem. Kimentem, kinyitottam, és éreztem, hogy valami fura.  Mire átértem az Árpád tér másik oldalára, már tudtam, hogy selejt, a teleszkópos nyélből kifelejtettek egy szegecset. Azért még bementem a eldorádóba, és megvettem a másik 100 ft-re leárazott kendőt, amit a múltkor kinéztem. Sötétkék, majdnem fekete. Vékonyítja a dagadt arcom.

Visszamentem a kínaiba, sorba álltam. Megmutattam az eladónak, és hozzátettem, hogy tíz perce vettem, de nem kaptam meg a blokkot. Megnézte az esernyőt, még rajta volt a bolt cédulája, és közölte velem, hogy mindig odaadjuk a blokkot, csak valaki nem várja meg, és menjek válasszak egy másikat. Választottam egy 800 forintosat, kinyitottam, kiderült, hogy törött. Megfogtam egy másikat, kinyitottam, működött, megírtuk a jegyzőkönyvet, kifizettem a különbözetet, eljöttem, blokkot nem kaptam. Az esernyő működik. Este nyolcig leszek, úgyhogy vettem egy pogit 100 ft-ért. 

Na, éljek-e még tovább, vagy ennyi elég volt?